kinyitott a kávéház

Asszem fejbe kólintottak a hormonok, és tesznek róla, hogy cefetül érezzem magam.  Nem érzékelem, hogy lényegesen kevesebbet szoptatnék, mégis Mimi születése óta, ami egy hét híján egy kerek év, először van libidóm, ez már napok óta, ma meg konstansan sírhatnékom van. Az oviból hazajövet és kávéfőzés közben sírtam is már. A gyerekdalokon is majdnem besírok.  Nem hiányzott, menstruálni meg pláne nem akarok, légyszi ne még, annyival egyszerűbb az élet nélküle, jó volt nekem ebben a langyos állóvízben, most meg azzal nézek szembe - legalábbis úgy érzem -, hogy egy rakat szerencsétlenség vagyok barátok nélkül, akinek az élete is üres.  Nyilván nem, de ezt ma majdnem elhiszem.   Lehetne ehelyett a pozitív verzió, high on hormones inkább?  

Fejben naponta blogolok, de esténként fáradt vagyok leülni gép elé. Halkan jegyzem meg, Mimi legutóbbi megfázása plusz szokásos mozgás(miegyéb)fejlődése miatt volt 1-2 durvább éjszakánk is, úgyhogy az elmúlt két napban lelkifurdalás nélkül pótoltam mellette délelőtt az éjjelről hiányzó órákat. Emiatt viszont a teendőimmel lassan haladok, a szerződést sem olvastam még el, habár legalább a felgyűlt postát szortíroztam.  C. hatodik hete hol beteg, hol jobban van, kb. minden második nap rosszabbul érzi magát, ezt hallgattam amíg Fehérváron voltam, és mióta visszajöttünk természetesen újra megfertőződött - én pont nem, elég szerencsésnek érzem magam. Ehhez még extrém nagy a terhelés rajta a munkában, az utazásunkra kellene egy rakat dolgot intéznie, amiket nem tud delegálni, summa summárum, a tehertől se nem eszik kiegyensúlyozottan, se mozogni nem jut el, ami a stressz-szintjén segítene, mondjuk nem is tudna, mert ahogy írtam, beteg. Szóval circulus vitiosus, hétfőn éjjel 11-ig dolgozo...

Szombaton elszaladtunk Andóval a Rossmannba, ahol részben már az utazásra vettem nasikat, pelenkát, miegymást, és akkor már egy képkeretet is a faleveleknek, amiből családi tablószerűség készült - creusát olvasva győztem meg magam, hogy akármilyen kis egyszerű ötlet, mégiscsak megvalósítom. A leveleket tavaly ősszel gyűjtöttük Andóval a játszón, minden családtagot egy levélke jelképez, Miminek is megelőlegeztünk egyet. Bénán fentről fotóztam, hogy ne látszódjon a szemközti ablak reflexiója az üvegén.  2018 őszén is csináltunk valami hasonlót az akkor frissen férjemmé vált C.-val, a kastélyparkban hasalva szedtünk össze három kis makkot, a mi makkcsaládunkat, a legkisebb a leendő gyermekünket jelképezendő. Little did we know, hogy még néhány évet várni kell, amíg a kis makk babatestet ölt. Tavaly nyáron a második trimeszterben pedig Andó választotta ki Mimi makkját az erdőben.    Hogy a mai napunkról is írjak: futottam egy utolsó hosszút, ami nem esett jól. Félkómásan indu...

Van az a roppant hülye szokásom, hogy a telefonom éa a kindle-m random helyekre teszem le, amikre az esetek 90%-ban nem emlékszem. Így aztán gyakran hívatom fel magam C.-val, de ha épp nincs itthon, az nagyon kellemetlen. Kindle-t meg amúgy sem csörgethetek meg, pedig nagyon jól jönne ez a funkció rá. Amikor már a férjem telefonját is sikerült stratégiailag hülye helyen hagyni (egy nagyobb adag szelektálandó mosott fehérneműn, ahol nem tűnt fel), nem volt túl boldog. De legalább a pénztárcámra és a kulcsaimra jobban figyelek.

Pont 26 éve esett le irdatlan mennyiségű hó Magyarország nyugati felén, amikor mentem előfelvételizni a refibe. A Bakonyon át vezetett az utunk, kérdéses volt, hogy átjutunk-e rajta, emlékszem, apa megállt egy benzinkútnál kérdezni, hogy van-e hír útlezárásról, elakadásról. Mesebeli volt az erdő 30-40 centi hóval, azelőtt és azután sem éltem át még csak hasonlót sem. Odaértünk, és még arra is emlékszem, hogy Örkény patkányos novelláját kellett elemezni, tudjátok, amiben cicának nézi a mozgássérült kislány a patkányt a pincében, és hogy egy Bogi nevű lány, aki később a reálosztályba járt, nem tudta idegességében mennyi 8x8. Megírtam a barátnőmnek a jeles dátumot, ő is emlékezett a hóra.  És ha már hó: reggel szállingózott, a hegyen messziről is világított, hogy megmaradt elég szépen, Andó meg magán kívül volt az örömtől, hogy mehet hógolyózni, vinni akarta a homokozóformáit, és hókastélyt meg hasonlókat építeni, kis szívem. A betonon sajnos rögtön elolvadt, de néhány autóról tudtam ...

Maradok a pontba szedett bejegyzésnél, kicsit össze-vissza témákról: mire visszaértem Magyarországról, a férjem kinyírta a mentám, mert nem_látta,_hogy_szerencsétlen_növény_szomjas. Én ezt nem értem. Ott kornyadozott a konyhaablakban, hogy nem vette észre? A hűtőben hagyott cukkinifasírttal komoly sérüléseket lehetett volna okozni, annyira keménnyé száradt, az is megvárt minket. Egyébként nem ekézem C.-t, elfogadom, hogy bizonyos dolgokon átnéz. Viszont kipattintotta a lakást, gyönyörű tisztaság várt minket, amiből egy szűk héttel később már sajnos nem sok mindent lehet észrevenni.  virágoznak a karácsonyi kaktuszaim, ennek minden évben örülök és várom.  volt ma egy tervezett beszélgetésem a kisfiamért felelős óvónénivel, átbeszéltük az aktuális pozitív dolgokat és nehézségeket, megerősített néhány dologban. A beszélgetés végét azzal zárta, hogy megkérdezte, mi milyen elvek mentén nevelünk, kiemelnék-e valami fontosat, hogy ők is aszerint foglalkozzanak Andóval. És azóta is go...

Nagyon fáradt vagyok, amit nem teljesen értek, mert jobban alszunk pár napja ismét, hacsak nem a krónikus alváshiányt érzem, szóval csak pontokba szedve:  kicsit tartottam tőle, hogy Andónak nehéz lesz visszailleszkednie az oviba, de nem volt ezzel gond. Ma mondjuk megint szóltak, hogy ebéd után, amikor körbe ültek (és nem tudom, mit csináltak, gondolom beszélgettek valamiről) nyugtalan és túlmozgásos lett, de az egyik óvónő már rájött, hogy kicsit át kell gyúrni az izmait, és ettől lelazul. A Kisnyuszi ezt úgy fogalmazza meg, hogy túl sok az energiája. Tök jó lenne, ha futkoshatna kint néhány kört, hogy megszabaduljon a fölösleges töltéstől, de az ovinak csak egy pici betonozott udvara van. Amikor a szabadba viszik őket, akkor különböző játszókra mennek vagy az ovi sajátjára, ami Garten (kert) néven fut.  futottam egy gyorsat Mimi délelőtti alvása alatt, mert C. itthonról dolgozott, nem volt valami kellemes, ólomlábaim voltak. kiderítettem, hogy az erkölcsi bizonyítványhoz id...

Szólt a fülemben a Kaukázustól a Fotocella, és úgy éreztem, én tényleg ide vágyódtam, ez az én csillagom. Az erdő és a köd, az emelkedők és a magány, aztán a 9. km-nél visszafordulni és ugyanezt lejtőn még egyszer átélni. Egyre közelebb kerülök a csúcson levő szoborhoz, ami a hosszú edzéseim célja, ha meg elértem, akkor próbálgatni fogom a különböző ösvényeket, szerencsére rengeteg van belőlük a hegyen, csak ne vesztődjek el. Nem látszik olyan szuperül a köd, telefonnal nem lehet jól megörökíteni.     Összeírtam Mimi szülinapjára a beszerzendő dolgokat, kiválasztottam a tortát, amit megsütök - ugyanazt, mint Andónak a hozzátáplálós könyvből, csak most szebb lesz, mert az évek alatt magamra szedtem némi tudást sütés terén. Tipródtam, hogy mit vegyünk ajándékba, második gyereknek nem könnyű szerintem olyat választani, aminek örül, jó, ő valószínű mindennek örül, de amiből még nincs itthon és értelmes. Andónál könnyű volt, mert elég korán megmutatkozott az érdeklődése az aut...

Csütörtökön felkerült az i-re a pont, vagyis a korona az implantátumomra. A fogorvos megjegyezte, hogy ha még másnap is furcsának találnám a fogat, ugorjak vissza hozzá, reszel még rajta egy picit. Ez kedves volt tőle, mondjuk nem dolgozott, így egy kolléganője fogadott. Azt mondták mindketten, hogy a nyelvnek meg kell szoknia az új helyfoglalót, de nekem nem a nyelvem birizgálja a fogam, hanem szubjektíve furán záródik a felső és alsó állkapcsom az új fog körül. De még az is lehet, hogy az előtte levő fogat mozdította el minimálisan, és az érinti zavarón a felső fogat. Megoldani a kolléga sem tudta ezt, úgyhogy most nem tudom, magától a helyére rendeződik-e minden fog, vagy vissza kell mennem újabb igazításra. Elvileg két hétig is eltarthat megszokni. A visszautunk nagyjából rendben volt, kivéve azt a mini epizódot, amikor készültünk a repülőbe beszállni, és rájöttem, hogy elhagytam a kabátom. Szerencsére kiengedtek még érte, egy pillanatig haboztam, hogy hagyjam-e Andót a reptéri dol...

Nehéz érzéseim vannak, és nem tudok mit kezdeni velük, azon kívül, hogy megélem és ismerősként köszöntöm őket. A visszautazás előtti este mindig szomorú, mert sajnálom, hogy máris eltelt az ittlétem, és azt érzem, hogy nem töltöttem elég időt anyával, jobban is kihasználhattam volna a napokat. Most a húgom miatt különösen nyomi volt, és valahogy a gyerekekhez is azt éreztem, hogy sokszor kevés voltam. Pedig voltak eleget alvós éjszakák is, ami a mentális és fizikai jóllétemnek az alapja, és mégis. Talán még sosem éreztem ennyire hiányát a férjemnek, hogy ketten hordozzuk a gyereknevelés terheit.  Sajnálom anyát, hogy ennyire nehéz neki, de valahol haragszom is rá (amitől lelkiismeret-furdalásom van), hogy így unoka, úgy unoka, alig várja, hogy lássa őket, amikor pedig végre itt vannak, alig jut rájuk erő és idő. Megjegyzem, anyám fél ötkor kel, és fél hétkor indul dolgozni, hogy délután még a húgomat tudja látogatni a kórházban, nem csoda, hogy nincs miből gazdálkodnia. Rémálom, ko...

Kicsit el vagyok szontyolódva, mert így hónap közepéhez közeledvén megzuhant a blog látogatottsága, pedig amúgy sem olvasnak sokan. Tudom, first world problem, mert amúgy minden kattintásnak és hozzászólásnak nagyon örülök, és nem is rugóznék ezen, ha nem egy nekem szóló kritikának fognám fel (unalmas vagyok, vagy legalábbis érdektelenül írok, mindig ugyanarról, kitérdekel). Nem is tudom, nem hágok-e át ezzel a témával valami íratlan protokollt, mint ahogy nem érdeklődünk a másik fizetéséről, nem nyafogunk arról sem, hányan olvasnak. Nem is a számok, hanem a declining tendency érdekes nekem. Mindegy, túllépek ezen, kösz, ha valaki még erre jár.  Hirtelen csapott le az őszi hideg, nagyon élvezem, ilyennek kell lennie az évszaknak. Nem bánom az ún. nyálkás időjárást, üdvözlöm a ködöt, maximum együtt csodáljuk a gyerekkel, hogy nem látni egy szomszédos torony tetejét tisztán tőle.  Elkezdtük leadogatni a könyvtári könyveket, még egy körünk lesz holnap, legkésőbb holnapután az egy...

Miután három napig abban a luxusban volt részem, hogy a gyerekeim szinkronizáltan 7 óra után keltek, különösen fájdalmas volt megint a 6-os ébresztő. Szomorú, hogy a türelmemen azonnal megmutatkozik az alváshiány, képtelen vagyok előbb gondolkodni (varázsmondatot mantrázni, önnyugtatni, felkészíteni magam a nehezebb napra), hanem rögtön csattanok. Ki fogom már tapétázni a lakást, ha hazaérünk, hogy szem előtt legyen: lélegezz hármat, aztán reagálj!, vagy valami ilyesmit. Nemrég készítettem ilyen feliratot A4-es lapokra, de Andó összefirkálta őket. Ma kértem egy ölelést tőle, azt felelte, egy pillanat, előbb megiszom a babycinóm! (aka kakaóját) Az egész napot gyalog toltuk végig, hogy Andó kellőképp le legyen mozgatva, nem volt triciklizés, és mégse panaszkodott, csodálkoztam is magamban. Nemrég felfedeztünk anya utcájában egy új játszót, nem is tudtam, hogy ilyen hosszú ez az utca, ma meg kipróbáltuk. Andó örült, mert talált egy bobbycart (odavan értük, kért magának is, de nem fog ...

  Tökre nem idevágó, de feldobta ezt az emléket a facebook 2017 januárjából (nem is értem miért novemberben), megmutatom: Parque Nacional Huerquehue az Andokban, ahol néhány napot sátraztunk C.-val. Emlékszem mennyire lenyűgözött, hogy átsétáltunk egy pampán, ami addig nekem csak egy kifejezés volt a földrajzkönyvből, és hogy láttunk füstölgő vulkánokat, mint azt a fenti ábra is mutatja. Idén szeretnénk egészen délre lerepülni, de még semmit nem szervezett a férjem, pedig elég sok utánanéznivalót igényel.  A napom dióhéjban, mert még be akarom ma este fejezni a DEUS-t: A húgom kutyája, úgy is mint Fülöp, a tacskó ma kétszer kiszökött a kapun. Szegény annyira krúzolt volna, de nem vihettük, és első alkalommal pillanatok alatt elcikázott a szemem elől, futkostam fel-alá, hívogattam, kezdtem keresztet vetni rá. Nem volt poén magamra kötött babával keresni a szökevényt, de egyszer csak teljesen már irányból, mint ahol kerestem, futott felém nagy füllibegések közepette a kis lökött...

 A barátnőmnek, akit tegnap látogattunk meg, van pár nagyon szép sorozatos szakácskönyve, Gilmore girls, 2 Downton Abbey témájú többek közt. Ez az ötórai annyira megtetszett, hogy megrendeltem magamnak. 

Breaking news: ma 7:45-kor keltünk családilag! Vagyis a gyerekeim tudnak, csak már egy jó hónapja nem akarnak sokáig aludni! Fájdalmas, hogy a telefonom ébresztőjét azóta gyakorlatilag nem kell használnom. Andónál a beszédfejlődés és ovi kombinációját sejtem a hajnali kelések mögött, bámulatosan gyorsan szedi magára a németet, de ezzel együtt jár az, hogy az oviban is nehezebb vele. Kíváncsi vagyok, a két hetes szünetünk után mennyire lesz nehézkes visszaszoknia.  Ma turnéztunk egyet Székesfehérvár-Budakalász vonalon, meglátogattuk a barátnőm. A gyerekek egészen jól viselték, Mimi a vonaton kapásból elaludt, Andóval meg könyvet olvastunk, értékelte a HÉV-et, mint újdonságot is. Kalászon olyan nyugi volt, hűvösebb levegő, Andó rohangált a kertben, csodával határos módon nem lépett kutyakakiba - mint az elmúlt 4 napban zsinórban minden nap -, nagyon szeretnék én is így élni. Annyira hiányzik egy saját kert! Mimi pedig iszonyatosan szeparál, ami néha már az én türelmem is próbára tesz...

 Tapintottam valamit a mellemben, miután Mimi rátenyerelt. Remélem csak a szoptatáskor előforduló csomók egyike, amik jönnek-mennek. 

Befejeztem tegnap a Nincs Hold, ha nem nézedet Havas Julitól, még nyáron kezdtem el, de akkor nem fejeztem be, vissza kellett vinnem a könyvtárba. Ha jól emlékszem, Isolde-nál olvastam a szerzőről a Papírbabák kapcsán. Lehet azt kellett volna kivennem, ez a kötet nem nyerte el a tetszésem túlzottan. Most meg a DEUS-t olvasom (egy sci-fi társasos kihívásra a molyon) Sigrídur Hagalín Björnsdóttirtól, akinek a Sziget c. könyvétől a jóféle hideg futkosott a hátamon. Meg még gyerekkönyveket, Boribonokat, Berg Judittól cicás könyvet, ami éppen akad, és egy Klementin-sorozatot Sara Pennypackertől, akinek megtetszett a neve.  Tegnap délután hivatalos ügyeket intéztünk a húgommal kapcsolatban, utána már a sötétben mentünk könyvtárba, onnan rövid játszóterezést ejtettünk meg, mert amúgy szétfolyt a napunk. Este próbálkoztam egy futással amikor Andó már aludt, Mimi meg nem tudta magát elkötelezni az alvás mellett, mert túlfáradt, végül szűk 20 perc után hazajöttem, mert azon kattogtam, hogy m...

Iszonyú híreket kaptam a húgomról, ami rémesen rányomja a bélyegét a hangulatomra. Úgy érzem, egy fekete gödörbe zuhantam, el sem tudom képzelni, anya hogyan küzd ezekkel a dolgokkal, és a húgomat hogyan gyűrik maguk alá a démonjai. Nehéz párhuzamosan ezzel a tudással létezni, funkcionálni, a gyerekekkel mókázni, esetleg a saját örömöm és szórakozásom keresni.  De hát ez eddig is így volt, csak most érezhetőbb lett a lejtőn lefelé csúszás. Leírom, mert nekem is nehéz a kettőt összeegyeztetni: attól, hogy mik történnek vele, velünk, még ér jó dolgokat megélni és örülni nekik.  Snitt.  Tegnap utánanéztem a helyezésemnek - még mindig a futóversenyen pörgök -, a nők kategóriájában 58 futóból a  mezőny első felében végeztem. Találtam fotókat is, amik inkább viccesen szarok, mint prezentálni valók, látszik a küzdés rajtuk, az egyik kezem plég módon lóg, pedig szoktam rá figyelni, hogy ne lógassam csuklóból, mert hülyén néz ki. Azért lementettem őket mementónak.  Küldt...

szeretnélek kitörölni mindenestől, írmagod se maradjon. És még nincs vége a napnak, pedig már nagyon kicsekkolnék.

18:37 van, és a kisnyuszik negyed órája alszanak, ezért fizetni fogok holnap hajnalban. De most olyan jó, enyém a ház, anya nem alszik itthon, én pedig abban fogom magam kiélni, hogy megnyitom a saját kis blogvemberem, olvasok egy keveset és reményeim szerint 8 körül már vízszintesben leszek. A melatoninom mindenesetre már bevettem.  Szerdára nagyjából kialudtam magamból a megfázás akut tüneteit, némi hurutos köhögésem még akad, de a szombati futás egészen reálisnak tűnt. Péntek este futottam egy gyors ráhangoló intervallt, és mivel itt rekortánnal borított a pálya, elhanyagolható emelkedőkkel, tudtam tesztelni, hogy mennyit jelentetett izomerőben és tempóban a rendszeres hegyre felfutás - sokat. 5:46 min/km volt az átlagtempóm, ami nem sokban marad el a régi formámtól.  Ma is hajnalban keltünk, ami arra jó volt, hogy legyen időm fejben ráhangolódni az eseményekre, eleget inni-enni, mert amúgy nem vagyok reggeli/délelőtti futó, rögeszmésen szeretek legalább annyi kalóriát bevi...