November 14-15.

Csütörtökön felkerült az i-re a pont, vagyis a korona az implantátumomra. A fogorvos megjegyezte, hogy ha még másnap is furcsának találnám a fogat, ugorjak vissza hozzá, reszel még rajta egy picit. Ez kedves volt tőle, mondjuk nem dolgozott, így egy kolléganője fogadott. Azt mondták mindketten, hogy a nyelvnek meg kell szoknia az új helyfoglalót, de nekem nem a nyelvem birizgálja a fogam, hanem szubjektíve furán záródik a felső és alsó állkapcsom az új fog körül. De még az is lehet, hogy az előtte levő fogat mozdította el minimálisan, és az érinti zavarón a felső fogat. Megoldani a kolléga sem tudta ezt, úgyhogy most nem tudom, magától a helyére rendeződik-e minden fog, vagy vissza kell mennem újabb igazításra. Elvileg két hétig is eltarthat megszokni.

A visszautunk nagyjából rendben volt, kivéve azt a mini epizódot, amikor készültünk a repülőbe beszállni, és rájöttem, hogy elhagytam a kabátom. Szerencsére kiengedtek még érte, egy pillanatig haboztam, hogy hagyjam-e Andót a reptéri dolgozóknál, hogy gyorsabban forduljak, de félő volt, hogy utánam fut vagy pánikolni kezd, így együtt sprinteltünk egyet a játszóig, ahol emlékeztem, hogy letettem. Miután felkaptam a kabátot, Andó megmakacsolta magát, nem akart többet futni, úgyhogy piggyback módon cipeltem őt, elöl meg Mimit. A vonaton két orvos sráccal szembe szólt a jegyünk, kicsit hallgatóztam, így kiderült, hogy pszichoszomatikus osztályon dolgoznak - itt van ilyen szakág, hogy Psychosomatische Medizin -, de mint kiderült ők is füleltek, mert egyszer csak megkérdezte tőlem az egyikük, hogy szlovákul beszélek-e. Megtárgyaltuk a magyaros akcentust, aztán kifaggattam őket, hogy hol dolgoznak. A psychosom. reha, ahol a srác dolgozik elmondása szerint laza, nem jellemző a szokásos orvoshiány, a magyar kollégái meg kifejezetten jófejek. 

Mára volt az oviban meghirdetve egy Putzaktion, vagyis takarítás, egyike azon programoknak, amikor az oviért dolgozunk, ugyebár 24 munkaórát kell egy évben abszolválni. Amikor jelentkeztem rá a magyar utunk előtt easy peasynek tűnt, egyik nap repülök, másnap takarítok, mi az nekem, de reggel már a fenébe kívántam az egészet, fáradt voltam. Azért két óra alatt kisuvickoltam a fürdőt, közben zenét hallgattam, nem volt rossz, bár a kisnyusziknak hiányoztam itthon, sírtak is. 

Délután megnéztünk egy eladó lakást, én szokás szerint beleéltem magam, hogy hátha megszólít minket, de a férjem szavajárásával élve "it needs a looot of love" (erősen felújítandó), a pince meg eleve kizáró ok az egértanyájával. 

 

Lassan el kell kezdeni a készülődést a következő utazásra, de még egy egészen kicsit pihenni akarok. Meg vadul könyveket vettem megint bár ezeket szabad, mert e-bookok, nem foglalnak helyet.  

Megjelent az 5. és 6. apró babafog  :)