November 19.

Maradok a pontba szedett bejegyzésnél, kicsit össze-vissza témákról:

• mire visszaértem Magyarországról, a férjem kinyírta a mentám, mert nem_látta,_hogy_szerencsétlen_növény_szomjas. Én ezt nem értem. Ott kornyadozott a konyhaablakban, hogy nem vette észre? A hűtőben hagyott cukkinifasírttal komoly sérüléseket lehetett volna okozni, annyira keménnyé száradt, az is megvárt minket. Egyébként nem ekézem C.-t, elfogadom, hogy bizonyos dolgokon átnéz. Viszont kipattintotta a lakást, gyönyörű tisztaság várt minket, amiből egy szűk héttel később már sajnos nem sok mindent lehet észrevenni. 
• virágoznak a karácsonyi kaktuszaim, ennek minden évben örülök és várom. 
• volt ma egy tervezett beszélgetésem a kisfiamért felelős óvónénivel, átbeszéltük az aktuális pozitív dolgokat és nehézségeket, megerősített néhány dologban. A beszélgetés végét azzal zárta, hogy megkérdezte, mi milyen elvek mentén nevelünk, kiemelnék-e valami fontosat, hogy ők is aszerint foglalkozzanak Andóval. És azóta is gondolkodom, hogy mégis mire gondolhatott, mit mondhattam volna, mert hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Végül a többnyelvűséget említettem, és hogy van, hogy Andó megpróbál minket kijátsszani, amikor ugyanazzal a kéréssel más-más nyelven fordul az adott szülőhöz, miután egyikünk már valamire nemet mondott, de hát ez nem elv. De tényleg, milyen elvet tudnék mondani? A természet szeretete? Kreativitás bátorítása? Napi mozgás szem előtt tartása? Érzelmei megélése? Ne hazudjon, lopjon, üssön, csúfolódjon? Hirtelen annyit mindent lehetett volna mondani, és mégis semmi se jutott eszembe. C. se volt okosabb, amikor ezt meséltem neki, és remélem ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül vagy nem tudatosan nevelünk gyereket, inkább azt, hogy nehezebb ezeket az ún. elveket megfogalmazni. 
• megérkezett a szerződésem a klinikáról, pont amikor már tűnődtem, hogy írok a HR-es nőnek, bár még meg akartam várni a neuró klinikás találkozót, hátha kombinálnék valamit. Pénteken megyek a neuróra, inkább csak a tisztesség kedvéért, meg mert úgy vagyok vele, amíg nem hallottam minden részletet, nem zárom ki, de elég sanszos, hogy maradok a Schmerzmedizinnél. 
•  C.-nak nem adtam bevásárlólistát múlt szombaton, és hát eléggé koncepciótlanul vásárolt be, hazaállított pl. két doboz gombával. Kettővel, mert emlékezett, hogy egyszer megemlítettem, hogy egy doboz kevés egy gombás ételhez. Úgyhogy gombhoz varrtam a kabátot, és bevásároltam a maradék hozzávalókat egy gombás-csirkés rizottóhoz. Agyrém volt ezt is megfőzni, és minden ilyen macerásabb konyhatündérkedésnél elmondok egy fohászt azokért az időkért, amikor nem kell majd rohamtempóban pucolni-szeletelni-fűszerezni-stb., hanem komótosan főzögetni fél szemmel a recepten. A gombát úgy pucoltam, hogy beültem a gyerekszobába egy könyvekből épített "lakásba" Andó mellé, hogy addig is játsszunk, beszélgessünk, Mimi közben aludt, de a húst nem szeletelhettem ott, ekkor döntöttek úgy a gyerekeim, hogy a főzés felesleges luxus, velük legyek inkább.