zanzásítva

Tök érdekes volt megfigyelni, hogy az utolsó nagy utazásunk óta, ami októberben volt, Andó mennyit fejlődött, mennyivel jobban veszi az akadályokat utazás közben. Mondjuk most is megvolt a Bogyó és Babócával való lekötés, a képernyőzést ilyenkor keretek között engedem neki, de általában elmondható, hogy jobban odafigyel a környezetére, kérdez, megjegyzéseket tesz, bevonható, terelhető.

Mimi meg szokás szerint benne van minden buliban, bár a fél órás alvásaival nem könnyítette meg az utazást, meg kellett dolgozni minden altatásért. 

Anya utánunk fél órával landolt, de neki külön transzfer volt intézve, úgyhogy végül is előtte nem sokkal előbb értünk a házához. Voltunk gyereknapon Fehérváron rögtön az érkezésünk után, tavaly is pont akkor voltunk itthon, amikor megrendezték, és most is összefutottam a barátnőmmel és a kisfiával. 

Voltam fogorvosnál (meg még megyek is), ami az átlagosnál rosszabb élmény volt, mert szájzáram lett napokig, és vagy két hétig fájt még a beavatkozás után az állkapocsizületem. A férjem és a gyerekek végül elkísértek a váróba, mert a fogorvos mindig csúszással dolgozik, és Mimi nem eszik anyatejet lefejve, csak az eredeti csomagolásban, a hozzátáplálással meg még nem állunk úgy, hogy másra hagyható legyen órákra. Elbűvült mindenkit, köztük a fogorvosom is, aki egy nálam fiatalabb srác, neki nemrég születtek ikrei, a nagyobbik lánya meg nagyjából Andóval egykorú. 

Aztán Miminek intéztünk magyar anyakönyvet, megkereszteltük a gyerekeket, ami nekem megható és stresszes volt egyszerre, mert Andó közvetlenül istentisztelet előtt elkezdett kiborulni, és követelte, hogy menjünk haza, ő nem akar megkeresztelődni, a keresztelő után ki kellett vonulnom a gyerekeket kicsit lenyugtatni, de A. végignyünnyögte a maradék időt, pedig ígértem neki fagyit és a csillagokat az égről, ha csöndben marad. 

A férjem végigpróbálta a jobb kávézókat a városban. Találtunk egy specialty kávézót a Skálától nem messze, ahol egy nagyon kedves barista szolgált ki, de általában a szomszédos felkapott helyről szereztünk kávét meg péksütit, aztán a park felé vettük az irányt. Andó játszóterezett, mi meg lazultunk, amennyire ezt két gyerek mellett lehet. Jártunk többször könyvtárban, de általában véve kevés programunk volt, jó volt a semmittevés. C. még így is sokat sétált, belobbant a sebe, amivel később Pesten orvoshoz is mentünk s.o.s. Az éttermezés nem megy még túl jól nekünk, Andó elunja magát, elrohangál, a kihozott kaját nem nagy élmény belapátolni, csak hogy minél kisebb ribilliót okozzunk. 

Levágattam a hajam, úgyhogy most úgy nézek ki mint egy nagyon fáradt kövér kisfiú, sose voltam még ennyire haragban a külsőmmel. Érdekes módon a nyaralás végére sikerül kicsit fogynom a sétáktól és babahordozástól, de semmi pánik, az elvesztett súly újra megtalált azóta. 

Elmentünk egy múminos felolvasásra a Budai úti könyvtárba, de ez eléggé fiaskónak bizonyult. Andót más nem érdekelte, csak a gyereksarok, ami tele van játékokkal, ezt ugyebár ismerte korábbról, magasról tett a foglalkozást vezető nőre és Múminpapa kalandjaira. A végén lehetett választani múminos könyvjelzőket, nekem már ezért megérte, mert nagy Tove Jansson fan vagyok, a fiamnak meg legközelebb adekvátabb programot választok.

Megkezdtük a szobatisztaságra való gyakorlatozást kényelmes tempóban, levettük Andó pelusát, hagytuk, hogy kisgatyában vagy épp anélkül járjon-keljen anya udvarán, és elég hamar ráérzett a szabadban való "locsolás" szépségére. Eddig eléggé ellenszegült a pelenkátlanodás gondolatának is, úgyhogy örömmel konstatáltam, hogy talán tényleg nem annyira nehéz, bízhatok a gyerekemben. 

Egy másik rácsodálkozásunk Andó megnyilvánulása volt a magyar gyerekek iránt. Ugyanis bátran nyitott idegen gyerekek felé, kergetőzött és beszédbe elegyedett velük, nálánal nagyobbakkal is. Németországban is nyit ugyan mások felé, de szó szerint megkukul.A bébiszitterrel beszél mondjuk, de idegen gyerekekkel egy-két szónál nem többet.  Ezt szülőként elég fájó látni, mintha elvennék valami értékeset tőle, ami amúgy örömet okoz neki. Nagyon remélem, hogy az oviban magára talál német nyelven is, kiteljesedik úgy, ahogy azt a személyisége megengedi, mert nem akarom, hogy pushover legyen ebben a környezetben mint a szülei.

Vettem egy csomó könyvet, de csak a felét hoztam vissza, féltem, hogy túlsúlyos lesz a bőröndöm (nem kellett volna, nem volt az).

Nem igazán volt kedvünk Pestre menni a nyaralás második felében, egyrészt akkor köszöntött be a nagy meleg, másrészt keresztbe vágta a szobatisztasági törekvéseket, annyival kényelmesebb volt Fehérváron minden szempontból. Azért feltaláltuk magunkat, kevés programot iktattunk be C. sebe miatt, nem kapkodtunk.

Voltunk a gyermekvasúton kétszer is, először csak négyesben, aztán pünkösdvasárnap anya feljött kicsit unokázni, és őt is elvittük, kipróbáltuk a nosztalgiajáratot egy irányba (visszafele nem, mert lassú, füstös, Andó unta, és pont nagyon hideg lett aznap, meg is fáztunk). Találkoztam a gimis barátnőmmel, élőztünk egyet creusával és j.-val a Margitszigeten, és jártunk nagyon sokat különbözö játszóterekre. Többek közt felfedeztük a Honvéd téri játszóteret is, ami egybe van építve egy szép kis parkkal, nekem az volt a kedvencem. Sütiztünk is az Egy csipet tortában, ide mindenképp el akartunk menni, mert ők készítették az esküvői tortáinkat anno, amik nagyon finomak voltak.

Mióta gyerekem van és lezajlott a koronajárvány, nem voltam Pesten huzamosabb ideig, úgyhogy eléggé turistaszemmel néztem körül. Rengeteg bolt kicserélődött, egy délelőtt elmentünk a Rákóczi téri Vajba, ami a volt lakásom szomszédságában van, meg rácsodálkoztam a döbbenetes luxusautókra. Furcsa volt a fancy kerületekben meg helyeken járkálni, amikor külföldről olvasom a rengeteg, forrongásra okot adó közéleti, politikai történést. C. egyik kedvenc tudósa Neumann János, úgyhogy elzarándokoltunk a szülőházához, ami mellett, mint akkor rájöttem, többször elmentem egyetemista koromban egy akkori évfolyamtársamhoz igyekezve, akibe akkor bele voltam zúgva. Ja, meg észrevettem a Pilinszky-emléktáblát is a Kígyó utcában, ami mellett elsétáltunk a Központi Könyvtárba menet Fehérváron. 

Meg kell még említenem a nagy fokú udvariasságot, amivel átadták a helyüket az emberek a bkv-n, tökre meglepődtem. Láttam ugyan az erre voantkozó matricákat a 4-6-oson, de gyerekkel most utaztam először, szóval nem tudom, ez korábban is így volt-e, vagy az érzékenyítés eredménye. 

Hát így. Nem mindig érződik nyaralásnak egy ilyen több hetes kiruccanás, bármennyire is az papíron. Meló van a gyerekekkel mindenhol, kialvatlanság, nekem sokszor hatkor kelés. A nyaralásunk legvégén meg is borultam, mert hiába próbáltam napközben kicsit rápihenni a korai kelésekre, amíg C. Andót vitte a játszóra, a szervezetem előre stresszelt teljesen feleslegesen a ránk váró repülésen, vonatozáson, ami totál hazavágta az ottlétem utolsó két napját.