November 17-18.

Nagyon fáradt vagyok, amit nem teljesen értek, mert jobban alszunk pár napja ismét, hacsak nem a krónikus alváshiányt érzem, szóval csak pontokba szedve:

•  kicsit tartottam tőle, hogy Andónak nehéz lesz visszailleszkednie az oviba, de nem volt ezzel gond. Ma mondjuk megint szóltak, hogy ebéd után, amikor körbe ültek (és nem tudom, mit csináltak, gondolom beszélgettek valamiről) nyugtalan és túlmozgásos lett, de az egyik óvónő már rájött, hogy kicsit át kell gyúrni az izmait, és ettől lelazul. A Kisnyuszi ezt úgy fogalmazza meg, hogy túl sok az energiája. Tök jó lenne, ha futkoshatna kint néhány kört, hogy megszabaduljon a fölösleges töltéstől, de az ovinak csak egy pici betonozott udvara van. Amikor a szabadba viszik őket, akkor különböző játszókra mennek vagy az ovi sajátjára, ami Garten (kert) néven fut. 
• futottam egy gyorsat Mimi délelőtti alvása alatt, mert C. itthonról dolgozott, nem volt valami kellemes, ólomlábaim voltak.
• kiderítettem, hogy az erkölcsi bizonyítványhoz időpontot sem kell foglalnom a városházán, így Mimi ébredése után összekaptuk magunkat, és nagyon hamar elintéztük. Ha már ott voltam a központban, beugrottam egy nagyobb patikába, aminek elég komoly szekciója van fancy arcápolási termékekből, és vettem magamnak egy hialuronos szérumot a lassan, de határozottan mutatkozó ráncaimnak. Vettem gyógyszereket is az útra. 
• délután alig voltak a játszón a hideg miatt.  
• megsütöttem Miminek a sütőtökös kenyérke név alatt futó péksütit, elég unalmas íze van, holnap teszteltetem vele. 
• olvasok egy regényt az emberi érintésről, de annyira unom, hogy elmondani nem tudom. Ráadásul angolul, és ciki, de elég sok ismeretlen szó van, amiknek néha utánanézek, de fél perc alatt elfelejtem a jelentésüket.  
• elkezdtem Szabados Ági interjúját nézni az anyaságról, azt hiszem Fancsikai Eszter instáján láttam belinkelve. Csomószor bólogatok közben, hogy aha, nálunk is így! Darabokban nézem, bele fog telni néhány napba, amíg befejezem. 
• terveztem még némi molyolást a könyveimmel az esti vasalás után, de aztán meghívtam C.-t egy ötperces kuckózásra a kanapén, amiből egy bő 40 perces beszélgetés lett a gyerekeinkről, és arról, hogy mindkettőnk szüleinek a házassága eleve kudarcra volt ítélve.