November 10.

 

Tökre nem idevágó, de feldobta ezt az emléket a facebook 2017 januárjából (nem is értem miért novemberben), megmutatom: Parque Nacional Huerquehue az Andokban, ahol néhány napot sátraztunk C.-val. Emlékszem mennyire lenyűgözött, hogy átsétáltunk egy pampán, ami addig nekem csak egy kifejezés volt a földrajzkönyvből, és hogy láttunk füstölgő vulkánokat, mint azt a fenti ábra is mutatja.

Idén szeretnénk egészen délre lerepülni, de még semmit nem szervezett a férjem, pedig elég sok utánanéznivalót igényel. 

A napom dióhéjban, mert még be akarom ma este fejezni a DEUS-t:

A húgom kutyája, úgy is mint Fülöp, a tacskó ma kétszer kiszökött a kapun. Szegény annyira krúzolt volna, de nem vihettük, és első alkalommal pillanatok alatt elcikázott a szemem elől, futkostam fel-alá, hívogattam, kezdtem keresztet vetni rá. Nem volt poén magamra kötött babával keresni a szökevényt, de egyszer csak teljesen már irányból, mint ahol kerestem, futott felém nagy füllibegések közepette a kis lökött. 

Foglaltam időpontot szerdára komplex melldiagnosztikára, aztán mint kiderült, mammográfiát nem készítenek laktáló emlőn, úgyhogy végül helyben mentem csak uh-ra, ahol megnyugtattak, hogy minden ok, csak mellszövetet látni a kérdéses területen. Nyilván Mimi a cicimen lógott a vizsgálat alatt, meg papírt evett és beletekeredett az uh kábeljába, az orvos türelmes volt velünk szerencsére. Egy hét múlva azért megmutatom a saját nőgyógyimnak is, mert hozzá is sikerült bejelentkeznem. 

Igazíttatni akartam a hajamon, lecsípetni egy kicsit belőle, de tökre gombát vágott a fodrász, C. csak fogta a fejét, hogy hogy nézek ki. 

Erősen hajlok afelé, hogy regisztráljak a jövő évi maratonra, amit szeptemberben rendeznek a városkánkban. Nézegettem a 2026-os Laufkalendert, elég sok esemény van az egész tartományban, a közvetlen közelünkben is lesz tavasszal néhány verseny, ha lesz időm, átrágom magam rajtuk.