november 3-4.

Iszonyú híreket kaptam a húgomról, ami rémesen rányomja a bélyegét a hangulatomra. Úgy érzem, egy fekete gödörbe zuhantam, el sem tudom képzelni, anya hogyan küzd ezekkel a dolgokkal, és a húgomat hogyan gyűrik maguk alá a démonjai. Nehéz párhuzamosan ezzel a tudással létezni, funkcionálni, a gyerekekkel mókázni, esetleg a saját örömöm és szórakozásom keresni. 

De hát ez eddig is így volt, csak most érezhetőbb lett a lejtőn lefelé csúszás. Leírom, mert nekem is nehéz a kettőt összeegyeztetni: attól, hogy mik történnek vele, velünk, még ér jó dolgokat megélni és örülni nekik. 

Snitt. 

Tegnap utánanéztem a helyezésemnek - még mindig a futóversenyen pörgök -, a nők kategóriájában 58 futóból a  mezőny első felében végeztem. Találtam fotókat is, amik inkább viccesen szarok, mint prezentálni valók, látszik a küzdés rajtuk, az egyik kezem plég módon lóg, pedig szoktam rá figyelni, hogy ne lógassam csuklóból, mert hülyén néz ki. Azért lementettem őket mementónak. 

Küldtem üzenetet a barátnőmnek a vasárnapunkról, hogy mennyire kritikátlanul rossz volt, és ő csupa jó szándékból tanáccsal látott el. Engem ez rettenetesen irritál, amúgy is tök jellemző a kapcsolatunkra, hogy pikk-pakk rukkol elő a potenciális megoldással a bajaimra, de én nem tanácsért mentem, hanem megértésért. Ha ötletelni akartam volna, akkor azt úgy fogalmazom meg. Értem a szándékot, de segítő szakemberként ő tudja a legjobban, hogy néha a nyitott fül, csukott száj kombinációja a legjobb. Ezt persze neki kellene elmondanom, és lehet, hogy el is fogom, talán nem sértődik meg. 

Tegnap időpontom volt lenyomatvételre a fogorvosnál. Mimi az indulásom előtt 10 perccel ébredt a délutáni alvásból, így nem volt idő felöltöztetni, meg úgy tűnt, most jól ellesz nélkülem. Az eredeti elgondolás szerint anya vigyázott volna rájuk a fogorvosnál, tanulva a szombati szeparációs szorongásból. Végülis anyával itthon maradtak - fyi: végigüvöltötte azt az egy órát nélkülem, aztán elaludt -, Andó meg kézen fogott útban kifele, és közölte, hogy akkor ő velem tart :D 

Este elkísértek a kozmetikushoz, Mimi nagyon rossz hangulatban volt, utálja a kocsiülést, így nyugatásképp szoptattam, amíg a kozmetikus gyantázott. Vicces volt, de láttam már képet fogorvosi székben anyukán lovagló kisbabáról, nem mi voltunk az első eset. Tök aranyos újabban, ahogy felénk nyújt dolgokat lelkesen, mosolyogva. Oda-vissza passzolgatunk kis tárgyakat, tanulja, hogy reagáljon a "kérem"-re. Andó meg rossmannosat és könyvtárosat játszik, szerencsére olcsón tudok vásárolni a boltjában, és a könyvtári könyveket is hamar megtalálja nekem a polcon. Csippantani sem felejt el. 

Anya talált egy piros furulyát, amin most Andó gyakorol, vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.