november 24-26.

Fejben naponta blogolok, de esténként fáradt vagyok leülni gép elé. Halkan jegyzem meg, Mimi legutóbbi megfázása plusz szokásos mozgás(miegyéb)fejlődése miatt volt 1-2 durvább éjszakánk is, úgyhogy az elmúlt két napban lelkifurdalás nélkül pótoltam mellette délelőtt az éjjelről hiányzó órákat. Emiatt viszont a teendőimmel lassan haladok, a szerződést sem olvastam még el, habár legalább a felgyűlt postát szortíroztam. 

C. hatodik hete hol beteg, hol jobban van, kb. minden második nap rosszabbul érzi magát, ezt hallgattam amíg Fehérváron voltam, és mióta visszajöttünk természetesen újra megfertőződött - én pont nem, elég szerencsésnek érzem magam. Ehhez még extrém nagy a terhelés rajta a munkában, az utazásunkra kellene egy rakat dolgot intéznie, amiket nem tud delegálni, summa summárum, a tehertől se nem eszik kiegyensúlyozottan, se mozogni nem jut el, ami a stressz-szintjén segítene, mondjuk nem is tudna, mert ahogy írtam, beteg. Szóval circulus vitiosus, hétfőn éjjel 11-ig dolgozott azért, hogy a mai napra fontos prezentációját végül ne tudja megtartani, annyira lerobbant. Rágtam a fülét, hogy egy labor nem ártana, így végül ha már betegszabadságon van holnap megpróbálja elintézni. Azt mondta, már annak is örülne, ha nem ilyen rotty állapotban kellene jövő héten repülnie, én is remélem, hogy meggyógyul addigra. 

Mimi rám mutat, ha C. kérdezi, hogy hol van a mama, az apja hollétére vonatkozó kérdést pedig spanyolul és magyarul és megérti, mutatja, Andóra szintén rábök, nagyon cuki. A babakádban már nem fektetjük, hanem ül, és kaján örömmel placskolja a lábával a vizet, nagyon édes. Voltunk a héten egyéves státuszon, kicsi és gracilis, de még teljesen oké a percentilis szerint, picit több, mint 8 kg, én többre tippeltem volna. Sokat sikongat, lelkesen krúzol a lakásban, sokszor van mamitise (chilei kifejezés arra, ha szeparál az anyától), és gyűlöli, ha törlöm az orrát, inkább belém keni. Rájöttem, hogy bár össze vagyunk nőve, rengeteget van a karomban, csak hordozóban szállítom, mert a babakocsit nem szereti, sokat magyarázok neki, sok a fizikai játék öleléssel, puszilgatással, de nem hallgatunk zenét, nem olvasok neki, nem nézünk képeskönyvet és nem játszunk tárgyakkal. Úgyhogy igyekszem egy kicsit ezekből is a napba belesűríteni újabban. 

A kisfiam két napja copfokat kér magának, 3-4 minicopffal jön-megy itthon, és elvárná, hogy oviba is így vigyem. 

Megjött az 501-es nadrágom, nagyon tetszik, mintha rám öntötték volna. A hőn szeretett kindle-m, amit tizensok éve kaptam az akkori barátomtól az öregkori elgyengülés jeleit kezdi mutatni, és bár egy éve pont vettem egy pocketbookot, mert felhúztam magam, hogy a kindle nem enged többé pdf-et és wordöt feltölteni, nem áll annyira kézre - pl. macerás jelölni a szövegben, pedig én ezt a funkciót sokat használom, nem szeretem annyira, mint a kindle-t. Meg amúgy is jópár, az amazonról vett még olvasatlan könyvem van a kindle-n, amiket nem szeretnék veszni hagyni, úgyhogy rendeltem egy újat, ha már black friday van. Tipródtam, hogy költsek-e rá, de C. kijelentette, hogy mióta ismer, kis túlzással nem esik ki a kezemből, úgyhogy vegyem az utódját, ne szórakozzak. 

Sütöttem egy nagyon finom málnás rizskochot (rizskocht?), és egy muffinon töröm a fejem, de C. rám fog szólni, hogy ne hízlaljam már a családot. 

Nem igazán érzem most át a közeledő karácsonyt. Hetek óta mintha két filmet vetítenének a fejemben, a valóságos jelenemen kívül rengeteget gondolok Chilére, az elkövetkező két hónapra, az ottani utazgatásainkra és a közelgő 40. szülinapomra. Ebbe nem fér bele a klasszikus adventen és karácsonyon töprengés, ajándékokat sem vettünk - majd ott fogunk -, bár remélem azért a 30 fok ellenére ragad valami rám az ünnepi hangulatból. Bánt, hogy az utazgatások miatt Andó kimarad jó ovis programokból: amíg Magyaroszágon voltunk lemaradt a Màrton-napi lámpás felvonulásról, a karácsonyi ünnepséget még pont elcsípte volna, de elhalasztották egy héttel, és két színházlátogatásból is kimarad. Más élményeket kap(ott) helyette, de azért sajnálom.