hello, április!
Az április hozott posztpartum hajhullást (miért is gondoltam, hogy megúszom), félig átfordulni tudó kislányt és az s hangot majdnem tökéletesen ejtő kisfiút. Andó egyik napról a másikra szokott le arról, hogy s helyett sz-t mondjon, még új nekem is susogós s-e, kicsit úgy ejti, mint a Bikini énekese. Múlt héten fokozatosan kerültem lejtmenetbe, éreztem, hogy rajtam az akut tennivágyás, ilyen impulzusszerű gondolatbetöréseim lettek (nézzünk meg egy filmet, amiről most olvastam! tanuljak spanyolul! vegyek magamnak bármit!), ami, tudom tapasztalatból, mert már Andónál is így volt, a napi darálóba beleszürkülésre adott reakciója a fáradt agyamnak. Meg a magányra. Annyira magányos vagyok. A legjobb barátnőm sokat panaszkodott az elmagányosodásra a pár hónapos babája mellett, amire nem tudtam mit mondani, mert anno nem zavart, csak most savanyodtam bele annyira, hogy a napokat számolom anyáék látogatásáig meg a mi magyarországi utunkig. Közben véget ért a játszókör és tornaóra, legközel...