-


Most olyan mintában vagyunk, hogy az egyik nap könnyű, a másik nehéz, egymást váltogatva, így várom a holnapot,  a mókát és a kacagást, mert a mai nap sokat kivett belőlem. Andó legörbülő szájjal kelt nyolckor (jó, ez már győzelem, hogy nem fél hétkor), C. már fél lábbal kint volt az ajtón, amikor sírva kérte a banánját a táskájából, az nem volt jó, amit a konyhaasztalról ajánlottam neki. C. meg még vissza is fordult, mert azt hitte, őt siratja. Később üvöltve követelte a gumiszalagot, amivel épp tornáztam, semelyik más nem volt jó, mondjuk nekem sem, mert különböző erősségűek. Fohászkodtam, hogy Mimit ne ébressze fel, hadd fejezzem be a negyven perces tornát. Nem volt kedvem baba-mama körbe menni, helyette csatangoltunk egy hosszabbat, ez helyrebillentette minden érintett személy hangulatát. Kivételesen nem játszóztunk, hanem a mezők fele kerültünk, meg kertek alján bóklásztunk, a Kisnyuszi szedett nekem virágot. 


Mostanra jól begyakoroltuk, hogy ügyesen közlekedjen bicklivel, a jelszóra (stop!) azonnal fékezzen, és a forgalmas úton megbízhatóan mellettem haladjon, ne méterekkel előttem. Sok mosolyt és dicsérő megjegyzést kap a járókelőktől, bár ez már akkor is így volt, amikor tökmagként szívesen tipegett babakocsizás helyett. A bébiszitter beteg, legközelebb kedden jön, pénteken meg már anyáék. Anya megkapta az amerikai vízumot, amit elsőre elutasítottak, látván, hogy kettős állampolgár. Amúgy nem az, a románnal nem él, de csak azt látták, hogy nem Magyarországon született. Májusban kirándulnak egyet a Grand Canyonban, merghívta őket a barátja lánya, aki az Államokban kutatóorvos.

Mimi délutáni alvása is össze-vissza volt, akart szegény aludni, de sehogy nem volt neki jó, aztán egy 10 perces power nap után kezdődött újra a hogyan fogjalak kézbe mutatvány.

A legutolsó játszókörös foglalkozáson magvakat csíráztattunk, amiről eszembe jutott, hogy még Andóval voltam várandós, amikor vettem magamnak csíráztató üveget meg magvakat. Délután előkészítettük a terepet a  Kisnyuszival, és most kíváncsian várom, hogy kicsírázzanak, és pakolhassuk őket a szendvicsekre.

Tegnap megcsodáltam a kertben virágzó magnóliafát, Mimi egy takaróba bugyolálva a földön aludt, amíg Andó bújócskázott előlem. 





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Mindig eldöntöm, hogy

-
 most már tényleg írok, csak úgy, a magam kedvére, a gondolataim rendszerezésére, aztán meggondolom magam, mert attól félek, hogy modoros lesz. Rég volt, hogy igényes szöveget kellett írni osztályozásra, és hiába olvasok sokat, azt hiszem, nekem már csak ilyen modoros stílusom van. Közeleg a blogvember, és talán sikerülhet napi egy szösszenetet összehozni, érdekes lenne később visszaolvasni, hogy teltek a szülés előtti hetek.  Most egyébként azért kapartam elő ezt az üres felületet, mert le akartam írni, ahogy hirtelen felindulásból összeállítottam néhány dalból egy playlistet, amire szeretnék majd vajúdni - ha már a hypnobirthinges könyvben is írnak erről, mint opcióról -, és a kisszéken kuporogva a fürdőben elkezdtem közben sírni, mert máris jöttek a képzettársítások. Persze simán lehet, hogy az akut helyzetben majd a fenébe kívánom az egész playlistet és fájdalomcsillapítót követelek.
További információk