Mikor a sokadik hétvégét töltöttük úgy, hogy nekem hiányérzetem volt vasárnap estére, leesett, hogy közös családi program a négy falon kívül január óta nem volt. Vagyis kimerült eladó lakások látogatásában, amit Andó igaz, hogy nagyon élvez valamiért, lássuk be, lehet überelni. Tudtam, hogy van a közelünkben egy kis állatkert, így amikor múlt héten hallottam a játszón, hogy két kislányt épp oda akar elvinni az anyukája, lefordítottam Andónak, hogy miről beszélnek, persze, ő is rögtön menni akart, és megígértem, hogy hétvégén négyesben mi is elmegyünk.
Már egy ideje igyekszem Andót sétáltatni és bicikliztetni a babakocsizás helyett, hogy azzal is lemozgassam, az állatkerbe is biciklivel jött. Tetszett neki a felhozatal, ami nem volt túl nagy, leginkább madarak voltak, bár A. nagyrészt fel-alá rohangált, és úgy kellett visszarimánkodni, mielőtt megint eltűnt a következő kanyarban. Voltak random dolgok is kiállítva, babák, 2. világháborús telefonkészülék (C. szerint erre aztán tényleg büszkék lehetnek), régi órák mutatók nélkül, meg egy traktor, amire fel lehetett ülni - ez nyilván minden állatnál érdekesebb volt a Kisnyuszinak. Volt többféle pufi tollazatú tyúk is, és kisebbfajta aha élményem volt, amikor az egyiknél leírták, hogy milyen fajták kereszteződéséből jött létre, többek közt Minorkából! - Békés Pál Doktor Minorka Vidor nagy napját hangyányival jobban el tudtam helyezni.
lazuló alpaka
Nem fotóztam sokat, mert csomószor belógott a rács, az a daru is gyanúsan gyorsan közeledett felém, visszakoznom kellett. Teljesen feldobta a napom, hogy nem csak bevásárlás, takarítás, egyéb kötelezők elintézése volt aznap, este 10-kor még egy tornát is sikerült beiktatnom.
A ráérős vasárnapi reggelik is elmaradtak mostanában, mert vagy én, vagy C. ébredés után nem sokkal visszazuhantunk az ágyba. Most C. volt a soron, én addig elsétáltam a kismakikkal a pékségbe, meg lefoglaltam őket, csak pár falatot ettem, aztán másfél órával később C.-t felkeltettük és együtt reggeliztünk. Mondjuk vasárnapra is jutott takarítani való, de még az is valamennyire felszabadító volt az üres lakásban, egyrészt mert C. addig meglevegőztette a gyerekeket, másrészt mert közben zenét hallgattam. Nem hallgatok szinte semmit az utóbbi időben, max. podcastet vasalás közben, meg a barátnőm hangüzeneteit. Sütöttünk sajtos pogácsát Andóval, aki nagyon ráérzett a nyújtás és szaggatás technikájára. Anszkinál olvastam Bebepiskóta youtube csatornájáról, az ő receptjét használtam, és szerintem Andó szülinapjára is nála nézek majd valamilyen csokitortát, már van is 1-2 lehetséges jelölt. Estére Mimi nagyon morci lett az ínye miatt, majdnem hányásig hergelte magát a sírással, úgyhogy kínomban adtam neki paracetamolt, 11-kor ájult ki C. karjaiban. Ma meg ugyanez pepitában, oltás után sírt sokat, megint muszáj volt paracetamolt adnom, de estére végül sikerült rövideket mosolyognia is az én máskor csupavigyor kislányomnak, kemény volt ez a délután.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése