hello, április!

Az április hozott posztpartum hajhullást (miért is gondoltam, hogy megúszom), félig átfordulni tudó kislányt és az s hangot majdnem tökéletesen ejtő kisfiút. Andó egyik napról a másikra szokott le arról, hogy s helyett sz-t mondjon, még új nekem is susogós s-e, kicsit úgy ejti, mint a Bikini énekese. 

Múlt héten fokozatosan kerültem lejtmenetbe, éreztem, hogy rajtam az akut tennivágyás, ilyen impulzusszerű gondolatbetöréseim lettek (nézzünk meg egy filmet, amiről most olvastam! tanuljak spanyolul! vegyek magamnak bármit!), ami, tudom tapasztalatból, mert már Andónál is így volt, a napi darálóba beleszürkülésre adott reakciója a fáradt agyamnak. Meg a magányra. Annyira magányos vagyok. A legjobb barátnőm sokat panaszkodott az elmagányosodásra a pár hónapos babája mellett, amire nem tudtam mit mondani, mert anno nem zavart, csak most savanyodtam bele annyira, hogy a napokat számolom anyáék látogatásáig meg a mi magyarországi utunkig.

Közben véget ért a játszókör és tornaóra, legközelebb egy hónap múlva indulnak újra, így ezt a szünetet arra kellene használnom, hogy némi rendszert vigyek az életünkbe, mert nagyon random módon megyünk játszótérre, és látom a gyereken, hogy sokkal, sokkal többet kellene levegőn lennie. A rutinteremtésben sosem voltam valami jó, nem vagyok következetes, bár a Kisnyuszi alvása feladta a leckét akkoriban. Van egy baba-mama kör tőlünk pár percre csütörtök délelőttönként. Rákérdeztem, hogy a majdnem háromévest is vihetem-e magammal, vele együtt is szívesen várnak, úgyhogy jövő héten remélem el tudunk nézni. Mimi alvása változóban, négy hónapos alvásprogresszió ugyebár, esténként sokáig altatok, napközben néha 5 perces power napeket tol, és felébred, mihelyst letenném az ágyra. Andó meg egy újabb testvérféltékenységes epizódot él meg, esténként csak én altathatom. Van, hogy sikerül kettejüket egyszerre elaltatni, de inkább az jellemző, hogy Mimi annyit ficereg, hogy le kell passzolnom őt C.-nak. Ezt mondjuk nem bánom, mert a Kisnyuszi nagyon értékeli a fizikai összebújást, mesemondást, napi highlightok felsorolását. 

Igyekszem Mimi délelőtti alvására időzíteni a tornákat, máskülönben este fél 10-kor állhatok neki zombiként. Elhatároztam, hogy decemberre, a 40. szülinapomra szeretnék megint vállalhatóan kinézni, visszafogyni a normál súlyomra, amitől most alsó hangon 10 kiló választ el. A mozgással nincs is probléma, de a kajálással újra meg újra beúszok. Azt adom fel a legkisebb feszkó esetén, és a legbosszantóbb, hogy amikor már pár napja rendesen eszem, nem is kívánok édességet, és hősnek ézem magam, biztosnak abban, hogy ezt tartani is tudom hosszú távon, megint elkezdek túlenni. Megküzdési stratégiám az evés. Ja, és nem egy napot tolok el olyankor, hanem egy hetet, mire összekapom magam fejben. A futásokkal övezett diéta jobban szokott működni, és már alig várom, hogy minitávokat elkezdhessek futni.

A héten beiratkoztunk az oviba is, ki kell töltenem egy rakat papírt még, de minden sínen van. Pont ma kaptam még egy közeli oviból visszajelzést, de ott csak 3/4 napos felvigyázás tudnának biztosítani, ami nem elég. Ha még a szobatisztaságot is megugorja a gyerek augusztusig, teljesen elégedett leszek.