on our own

-

A férjem elutazik 2,5 napra Brüsszelbe munkaügyben, hadd ne mondjam, mennyire tartok attól, hogy hogy fogjuk hárman eltölteni ezt az időt. Nem is a napi rutin a nehéz, mert sokat vagyok velük egyedül, hanem a tudat, hogy du. 5-6 között a szokásos módon nem érkezik a segítség. Meg hogy ne a kaja legyen a megküzdési eszközöm. Meg a szimultán altatás olimpiai számában sem indulok még magabiztosan.

Kedden szerencsére jön a bébiszitter, egyébként igyekszem megduplázni a kint töltött időt, hogy estére Andó könnyen ágyba dugható legyen, a szabadban amúgy is könnyebben menedzselhető minden nemű feszkó.

Megjegyzések

  1. creusa.2025. április 28. 9:10

    uuuuu, nalunk szerencsere meg nem volt ilyen, de meg igy is neha beleborzongok a lehetosegbe, hogy milyen lenne… 🥴 en nem tudok szimultan altatni, pedig á. most mar delutan + este is vegulis egyedul alszik el, de elotte azert van egy rovidebb-hosszabb osszebujos, meghitt szeansz, ami egyszeruen ket gyerekkel nem mukodne. majd meselj, hogy hogy alakult nalatok + kitartas hozza!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi2025. április 29. 21:27

      Végül az altatás volt a legkisebb gondom, Andó még azt is elfogadta, hogy a 2. estén nem tudunk egymáshoz bújni, mert a kicsit kellett állva ringatni közben. Szegényemet annyira elfárasztottam, muhaha :)

      Törlés
  2. Marcipánördög2025. április 29. 8:14

    Drukkolok, hogy könnyű napok legyenek, már ha lehet így fogalmazni két gyerek mellett. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Mindig eldöntöm, hogy

-
 most már tényleg írok, csak úgy, a magam kedvére, a gondolataim rendszerezésére, aztán meggondolom magam, mert attól félek, hogy modoros lesz. Rég volt, hogy igényes szöveget kellett írni osztályozásra, és hiába olvasok sokat, azt hiszem, nekem már csak ilyen modoros stílusom van. Közeleg a blogvember, és talán sikerülhet napi egy szösszenetet összehozni, érdekes lenne később visszaolvasni, hogy teltek a szülés előtti hetek.  Most egyébként azért kapartam elő ezt az üres felületet, mert le akartam írni, ahogy hirtelen felindulásból összeállítottam néhány dalból egy playlistet, amire szeretnék majd vajúdni - ha már a hypnobirthinges könyvben is írnak erről, mint opcióról -, és a kisszéken kuporogva a fürdőben elkezdtem közben sírni, mert máris jöttek a képzettársítások. Persze simán lehet, hogy az akut helyzetben majd a fenébe kívánom az egész playlistet és fájdalomcsillapítót követelek.
További információk