Ma egy éve költöztünk ide, és látszik, hogy fenntartásaim vannak ezzel a hellyel: pár napja azt álmodtam, hogy C. közölte, hogy még 7 évig fogunk itt élni, én pedig teljesen padlót fogtam, hogy neee, addigra már túl leszek a negyvenes éveim közepén, mire végre elköltözünk innen. Jó volt felébredni az álomból.
Mikor találjuk meg a helyünket, ahol gyökeret ereszthetünk? Negyvenévesen már igazán jólesne, nem beszélve arról, hogy a gyerekeket sem lehet pár évente kiszedni az oviból, iskolából.
Gyökértelen vagyok, mióta négyévesen eljöttünk Erdélyből, és ezt fogom a gyerekeimnek is átadni.
Közben meg C. titokban arról álmodozik, milyen jó lenne Bilbao környékére költözni.
Mindig is kívülállók leszünk, hacsak nem költözünk vissza valamelyikünk anyaországába, aminek mind Magyarország, mind Chile esetében nullához konvergál az esélye.
A külföldi anyák fb csoportban időről időre van körkérdéses poszt arról, hogy ki hogy találta meg a helyét az adott országban, vagy ajánlja-e valamelyik országot, és hát mindegyik országról lehet csupa jót és az ellenkezőjét is olvasni. Tényleg a saját bőrén kell megtapasztalnia az embernek, hogy otthon tudja-e magát érezni expatként valahol, annyira mások vagyunk.
Németországban merrefelé laktok? nem opció, hogy egy szimpibb tartományba költözzetek, lenne ott jó munkalehetőség mindkettőtöknek? (biztos nem egyszeru, gondolom, hoszen akkor mar ott elnetek…mondjuk Bilbao meg eleg szuperul hangzik!…).
VálaszTörlésen eredetileg csak par evet terveztem Luxrmburgban, kb egy lakas arat terveztuk osszegyujteni. hat, nagyon mashogy alakult, de amikor megtalaltuk a kornyeket, ahol az idegrendszerunk otthon erezte magat 🙈, ami vhogy rogton otthonosnak tunt, bar praktikus es racionalisabb szempontok alapjan nehez lett volna megindokolni a valasztast, konnyebb lett maradni, es lassan kialakult az otthonerzetunk, de mindig keveredik bele egy ilyen otthontalansagerzet is. pedig szerencsesek vagyunk abbol a szempontbol, hogy kis orszag, sok a szimpatikus magyar es kulfoldi, akikkel lehet(ne, ha lenne kozos idosav, ez a gyerekes-nem gyerekes ellentet az idogazdalkodasban jol befigyel) kapcsolodni, es meg a helyiek kozott is lett egy-egy kozelibb kapcsolat. a hozzank kozeli ket tartomanyban (Saarland, RLP) tok kedvesek, jofejek, segitokeszek azok a nemetek, akiket ismerunk, de fu, evekkel kesobb is tok tavolsagtartok azert melyebb szinten. a legtobb luxemburgi, akiket ismerunk, meg leginkabb flexelni szeret, pl meg a nyugdijas bacsi is a suv-javal meg az okostelojaval, szoval ezekkel az ertekekkel nehez azonosulni😅, pedig pont mostanaban gondolkodtam el komolyabban az allampolgarsag felvetelen…
A férjem viszonylag nehezen talál munkát, így hozzá kell igazodni. Neki ideális esetben a hegyekben lenne az otthona, mert ott biciklizik szívesen (biciklizne, ha lenne ideje), mindenesetre a hobbija miatt Észak-No. nem hozza lázba. Miattam jött vissza Hollandiából, pedig mára szívesebben élnék ott, mindig is szimpibb volt No-nál. Sokat hozzáad a szociális háló, az emberi kapcsolatok az otthon-érzéshez, jó, hogy ti ügyesebben alakítottátok a kapcsolataitokat, mi mindketten introvertáltak vagyunk, én a távolból ápolok kapcsolatokat, ő meg leginkább sehogy.
Törlésoh, pedig Hollandia sem az a hegyekkel megrakott orszag! (de megertem - nekem is nagyon szimpi hely Hollandia!). sajnalom, hogy ilyen nehez ez. en 20 eve itt elek, ennyi ido alatt azert lett egy kis tamogato kozosseg, de azok, akikhez igazan kozel erzem magam lelkileg, mind tavol elnek (jo, a ferjem szerencsere nem, de most a csaladon kivuli kapcsolatokra gondolok). azert az itteni baratokert is nagyon halas vagyok! bar a gyerekezes utani munkaba visszaallas-felallasban dolgozas hozta legmaganyosabb eveimet. a ferjem egyebkent ambivertalt, en meg olyan introvertalt, akinek nagyon kellenek a kiscsoportos/ketszemelyes tarsas interakciok, de azokat is napokig heverem ki, egyszerre tolt fel es sziv le, viszont a covid egyertelmuen megmutatta, hogy nelkuluk sokkal nehezebb. de en meg a kommenteles utan is ugy kifaradok 🙈 (es azt erzem, h nem is azt es ugy irtam, ahogy akartam, es hogy ugye nincs benne banto vagy felteertheto. az overthinking, az jol megy🙈).
TörlésAkkor szerintem mi ugyanolyan típusú intrók vagyunk, milyen jól megfogalmaztad. Én is agyalok a hozzászólásokon is :) a holland laza mentalitás közel áll mindkettőnkhöz, míg a németek mindent jobban tudása eléggé kiakasztó. A társas kapcsolataimnak egyébként az sem tett jót, hogy össze-vissza költözködtem az országon belül, ha egyhelyben maradtam volna, biztos jobban megmarad a kapcsolatom azzal a pár emberrel, akit megkedveltem.
Törlés<3
Törlés