kinyitott a kávéház

Van egy tök jó receptkönyvem, néhány éve vettem Düsseldorfban a kedvenc újságos-könyvesboltomban, néhány összetevős minimalista receptekkel van tele. Szoktam belőle főzni többek közt egy paradicsomos-tonhalas tésztát, ma is ezt akartam, hogy ne kelljen külön boltba menni, mert nincs rá időm. A könyvet valahova elkavartam, úgyhogy emlékezetből kellett összedobnom a hozzávalókat, és nem vagyok biztos benne, hogy kell-e bele spenót vagy nem. Rémlik, hogy a nagy volumenű spenót miatt kellett mindig a nagy fazékban főzni. Mindenesetre tettem bele, ha fura lesz az íze a végeredménynek, akkor máskor kihagyom belőle. A. segített előkészíteni. Instán követek egy anyukát, akinek az A.-nál 3 hónappal fiatalabb kislánya flottul segít, ez tetszik, bár a fiamnak nincs annyira az érdeklődése központjában a konyha. A mosogatógép és mosógép kirámolásába és teregetésbe változó sikerrel tudom bevonni. Holnap viszem a gyerekeket tornaórára is, a játszókörös nő tart ilyen jellegű foglalkozást is. Nem is tu...

Írtam a molyon az Animus kiadónak, hogy várható-e az August Strindberg sorozat 3. és 4. kötetének a fordítása. Válaszoltak, a 3. rész nyárra várható, hurrá! Néztem amazonon, de csak németül találtam meg, de úgy csak végszükség esetén olvasnám.

Megkaptuk az igazolást, hogy M. után is fizetik a gyereksegélyt (?) (családi pótlékot?), nem tudom, milyen otthoni támogatásnak felel meg, amit az államtól kap az ember per gyerek havonta. Elírták viszont a spanyol nevét. A klaviatúrán elcsúszott az ügyintéző keze, és a következő oszlopban sorakozó kettő betűt gépelte. Érdekes, hogy nem tűnt fel neki, hogy az apja és a testvére is más néven szerepel, na mindegy. Írok egy e-mailt korrektúrát kérve. Tegnap járt nálunk az egészségügyi hivataltól egy nő, aki sok, újszülöttel kapcsolatos témában tud segítséget nyújtani. Az intézmény küldi őket, még gondolkodtam is rajta, hogy lemondom, de végül jó, hogy nem tettem. Mondott hasznos dolgokat is, pl, hogy a gyest már nem sok időnk van megigényelni, eddig ültünk a babérjainkon amolyan patópálosan. Meg eszembe jutatta, hogy A.-t kellene fogorvoshoz vinni - itt az első tejfogak kibújástól javasolják a fogorvosi kontrollt. Én túlzásnak tartom, bár A. lassan három éves lesz, tényleg ideje megejteni...

nem pedig az élet szar úgy általában.  Nagy alvásdeficites korszakaimban hajlamos vagyok mindent sötéten látni, és hülyeségeken is sírni. Tény, hogy a Kisnyuszi stabilan elhagyta M. születése körül a déli alvást. Hogy ebből mennyi a szeparációs szorongás, nem tudom, de ha meghallja az alvás szót, kézzel-lábbal tiltakozik. Közben látom, hogy jót tenne neki akár csak egy 30-45 perces szunya, mert délután 1-2 körül nyafis, később mondjuk túllendül ezen. Egy részem megkönnyebbült, mert kevés annál fárasztóbb dolgot tudok kisgyerek nevelése kapcsán, mint a fektetéssel küzdeni. Másrészt viszont annyira jólesne nekem is egy kis pihi délben, bár a két gyereket összehangolva altatni nem sűrűn sikerülne. Tegnap első alkalommal vitte ki a bébiszitter a játszótérre a kisfiam, 2 óra szabad levegőzés után este elég könnyen volt fektethető, ma reggel megint hatkor kelt… Pedig pont péntek reggelre sikerült végre emberi időben felkelnie, nem hajnalok hajnalán. Valószínű a korai kelés miatt fáradt m...

Ráírtam a védőnőre megint, mire elküldte a szomszéd nő lánya elérhetőségét. C.-val megkompontáltunk egy udvarias e-mailt, de azóta sem jött rá válasz, eléggé csalódott vagyok. A nemleges válasz is válasz, de nem szeretem, ha semmibe vesznek. Persze lehet ezer dolga a nőnek, szabadságon lehet, stb., de magamban már esélytelennek látom, hogy akár beszéljünk a részletekről. Mindegy, lépjünk tovább.  Megnéztünk egy másik lakást is, egész tágas, négy szobás, nagy erkéllyel, közös használatú udvarral, ahol a gyerekek rohangálhatnának. Gondolkodunk rajta, de mivel erősen híjával vagyunk a felújításra szánható szabadidőnek, nem hiszem, hogy forszírozni fogjuk.  A játszókörbe mégiscsak bejelentkezett az az anyuka, aki előttem egy héttel szült, hozza ő is a babáját. Említette, hogy elutasították az egyik oviból a kislányát arra hivatkozva, hogy ő, mármint az anyuka nem dolgozik. Ezen teljesen lehidaltam, mert azt értem, hogy valami alapján az ovinak is szelektálni kell, de azzal elkülde...

Tegnap egész jó napunk volt, hagytam a dagadt ruhát másra, és minőségi időt töltöttem A.-val, aki surprise surprise sokkal kezelhetőbb, jókedvűbb volt. Egyetlen konfliktusunk akkor volt, amikor gimnasztikázott az emeletes ágya létráján, de ezt is higgadtan artikuláltam. Nem lesz minden napunk ilyen, mert a lakás sajnos nem takarítja magát, de kellett némi damage controllos kapcsolódás, és jó volt azt is regisztrálni magamban, hogy talán nem keményedett meg úgy a szívem, ahogy gondoltam.  A héten történt még, hogy megtudtam, hogy a keresztapám két hete az intenzíven fekszik vérzéses sokkal és veseelégtelenséggel, és nem biztató a helyzet. Még épp írtam apámnak, hogy tolmácsolja az együttérzésem a húgának, aki a keresztanyám, de két nappal később meghalt a férje. Mióta szétmentek 10+ éve a szüleim a család ezen ágával nem igazán volt kapcsolatom, de megrázott, hogy így ment el a keresztapám. Apám természetesen ezt az alkalmat is megragadta, hogy lelkismeret-furdalást keltsen bennem, ...

C. tegnap este 11-kor felciccentett egy sört, hogy igyunk arra, hogy mindjárt péntek, erre gyorsan odaadtam neki a szív alakú Ferrero Rocher dobozt, amit egyébként a gyerek vadászott le a boltban, másképp nem jutott volna eszembe csokit venni. C. nézett rám furcsán, hogy ezt miért kapja, amikor felvilágosítottam, hogy Valentin-napra, azt kérdezte, hogy az nem vasárnap szokott lenni?  Szerintem összekeverte az anyák napjával.

Nehéz napjaink, heteink vannak A.-val, küzd a testvérféltékenységgel, én meg a dacosságával, és érzem, hogy nem vagyok jó anyukája, nem adom meg neki azt a figyelmet, amit igényel, de ki is vagyok facsarva. Ez nem csak a szokásos szaranya vagyok szöveg nyomatása, hanem konkrétan olyan érzelmek bennem, amikkel nem esik jól szembesülni és nem gondoltam volna, hogy valaha így fogok érezni. Volt egy újabb mélypontot elérő napunk, esténk, ami után ma egy hosszú, kivesézős beszélgetés a férjemmel felüdülést hozott, kicsit mintha felbukkantam volna megfulladás előtt fél pillanattal a víz alól. Sanszos, hogy terápiára kell járnom újra. De nem akarom ezt a felületet csupán a sirámaim ideömlesztésére használni, úgyhogy beszámolok néhány pozitívumról/apróságról is: Számomra felvillanyozó, hogy tegnap a játszókörben a kisfiam először játszott el és beszélt németül a csoportvezetővel. Mert megszólalni hangosan magyarul később, és kért az egyik dalhoz rózsaszín lufit ** Nyilván a bébiszitter hat...

Rosszabbul is járhattam volna, de azért eléggé felidegesített, hogy önként dalolva belesétáltam egy online lehúzásba. Egy január végi napon, akkortájt, amikor a pólót is rendeltem Olaszországból, kellett némi boldogsághormon, így amikor a fb feldobta, hogy a Mangónál lehet 10 euróért komplett kartondoboznyi ruhát egy kiárusítás keretében venni, már kattintottam is. Jó, persze, most nem vagyok 38-as méret, de leszek még, és egyébként is, olyan fáradt és elnyűtt vagyok, megérdemlek ennyit - suhant át az agyamon, elolvastam az értékeléseket, és már adtam is meg a kreditkártyám adatait.  A visszaigazoló e-mail mondjuk gyanús volt, mert abban valami versenyről írtak, meg amúgy se füle, se farka nem volt, ezen a ponton megszólalt bennem a fékező tényező, ahogy Ross mondaná Phoebenek (ezt egyébként a távolságtartási végzésből fordították, de mindegy is), de úgy voltam vele, és erre konkrétan emlékszem, hogy max. 10 euróm bánja, pedig itt még szólhattam volna a banknak, hogy azonnal tiltsa...

röviden: ehetek-e tortát, mert az nekem jó, vagy nem, mert az a babának jó - esetleg, ezt ugyebár nem tudom.   Jövő héten lesz a férjem 40. születésnapja, rendeltem neki tortát, és most tipródok, hogy önző vagyok-e, ha semmissé teszem az addigra három hete konstans tejmentes diétámat, pont, mire esetleg látnám, hogy van-e hatása? Ha tudnám, hogy tutira javítja M. refluxos tüneteit, nem lenne kérdés, de csak próba szerencse alapon zártam ki a tejet. Három hete nem volt nagyobb bukása, és érzésre kevesebb a csendes refluxnak tűnő mimikája, bár böfiztetem is rendesen.  De ne vicceljek már, tortát ehetek még az életben eleget, de három hetet ne dobjak ki az ablakon, igaz?  Esetleg sütök magamnak valami vegánt C. tortája mellé, és akkor nem kell kiskutyaszemekkel néznem rá. Megjegyzem, nem hiányzik az édesség, mert már egy muffin is kapudrogként működik: múlt héten tök szépen ettem, mozogtam négy napig, az ötödiken pusztán jó szándékból sütöttem áfonyás muffint, amit a fé...

Belevágtam M.-vel is a mosipelusozásba, de amilyen lelkes voltam első alkalommal, annyira nem fűlik most a fogam hozzá. A. két hónapos volt, amikor összevásároltam egy egész jó kis szettet, amit aztán néhány alkalommal még bővítettem, és nagyon odavoltam a cuki mintákért meg úgy az egészért. Akkorra már masszívan lelkiismeret-furdalásom volt, gondolom valami öko-maximalizmusom volt. Most is az van, látom a pelenkahegyeket, amiket termelünk a két gyerekkel, és ehhez még hozzájön, hogy a szemetet is össze-vissza szállítják el, már nem az első pelenkával teli zacskót hagyom a teli kukák mellett. A.-val maximálisan igyekeztem használni őket, néha vettem egy-egy csomag eldobhatót is, hogy mindig legyen otthon, ha épp nem lenne száraz pelenka kéznél. Németországban nem lehet vasárnaponként hangos házimunkát végezni, az alsó szomszédasszonyom fel is jelentett volna, ha hallja olyankor a mosógépet, így meg állandóan figyelni kellett, hogy mikorra időzítem a mosást. Utazásokkor is vissza kellet...

Akartam írni egy kicsit M-ről, most, hogy két hónapos lett, de annyira kritikán aluli volt a mai nap, hogy már csak aludni akarok. A. és én újra meg újra összecsaptunk, irtó szarul kezeltem a dacosságát, konokok voltunk mind a ketten, na de ki a felnőtt? Heveny önutálatom van, szaranya ami vagyok.

Megint elmentünk a játszóházba, bár a hátam közepére nem kívántam, fáradt és dühös voltam, ráadásul mind a két gyereknek törölgetni kell az orrát. M. orrszívása elborzaszt, annyira sajnálom ezzel kínozni, de másképp nem kap levegőt. Délután belekezdtem egy félórás pilatesbe, de egyfolytában fel kellett ugrálni hozzá, mert felsírt álmában az eltömődött orrjáratai miatt. A játszóházban szerencsére nem kellett szívni. Tele vagyunk időpontokkal, és egy-egy ilyen program elviszi a nap nagy részét, nem tudom, én vagyok-e ennyire ineffektív, vagy csak ilyen körülményes két gyereket menedzselni. Amúgy az, nem tudom, mit nyomasztom magam azzal, hogy órákba telik, míg elkészülünk valahova, mert mindig közbejön valami akut megoldani való, de jól jönne a külső megerősítés. Már csak azért is ragaszkodtam, hogy menjünk a játszóházba, mert megígértem A.-nak, a délelőtti kimenőt úgyis kihagytuk, hát minden ötször annyi időbe telik, mint fejben eltervezem. Túl későn jutott eszembe, hogy a bébiszittert ...

Visszatérő derültség forrása számomra, hogy bár C. 12 éve él Európában, a mai napig nem tudja, hogy melyik hónap melyik évszakhoz tartozik. Az évszakok egybemosódása a klímaváltozás miatt sem segít, de vicces, hogy jellemzően decemberben pl. megkérdezi, hogy ősz van-e még vagy már tél. Sokáig nem értettem, hogy nem bírja megjegyezni, aztán rájöttem, hogy ha déli féltekén élnék, nekem is nehézséget jelentene az északi beidegződést adaptálni.  A másik ilyen, hogy a férjem az ő felfogása szerint nyári gyerek. A szülei szándékosan úgy időzítették a születését, hogy a chilei nyári szünetben szülessen, így lett februári…szerinte én és a lányunk is nyári születésű, A. pedig májusban, öhm, ősz végén született, ha jól számolom.

hívott fel a férjem 45 percen belül, hogy megkérjen, küldjem már el a bevásárlólistát, amit előzőleg ő írt a telefonomon. Mindig én írom össze mi kell, és küldöm át üzenetben neki a mai alkalom kivételével. Nem csak az volt érthetetlen, hogy miért nem küldte át magának azonnal a listát, hanem hogy hogy bír higgadt maradni és nem lesikítani a fejem, amikor végre felveszem. Nem szokott üvöltözni velem, de én fordított esetben biztos a plafonon lettem volna, hogy nem elérhető. Milyen jó fej férjem van :) Mint kiderült, azért nem volt különösebben ideges, mert 1 tétel kivételével mindenre emlékezett, és nem malmozott a boltban a listára várva. A tanulság, hogy ne némítsam le a telefonom és legyen egy közös appunk, amibe írjuk, hogy mit kell venni, de az utóbbit mindig elvicceli, ha felhozom, nem is értem.

Szerda estére már rendesen beteg voltam, és pár óra alvás után A. is sírva kelt azzal, hogy fáj a torka. Bevillant, hogy anya hozott neki decemberben köhögésre és torokfájásra való cukormentes nyalókát, amit eddig nem volt okom odaadni. Nem tudom, anyának honnan jött, hogy ilyennel kedveskedjen, egy gyógyszertárban látta meg, egyébként Németországban gyártották, úgyhogy jól tett egy kört a doboz.  Vigasztaltam, közben nyalókázást lengettem be neki, mert többre én se voltam képes, és átvittem az én ágyamba, hogy biztos, ami biztos, a kicsit is fertőzze meg. A nyalóka csoda mód azonnal segített, azóta elfogyasztott még másfél fájdalomnyalockát, ahogy ő hívja, a kicsi meg némileg taknyos, de nem vészes, valószínű én fertőztem meg. A. tegnapelőtt éjjel már lázasodott is, persze ordítva utasította el a nurofent. Nem szeretem neki minden blikkre adni, de tapasztalat szerint, ha nem kap az esti láz alkalmával, akkor a nyűgösségtől aludni sem tud, vagy ha igen, öt percenként ébred. Kicsit...