Tegnap egész jó napunk volt, hagytam a dagadt ruhát másra, és minőségi időt töltöttem A.-val, aki surprise surprise sokkal kezelhetőbb, jókedvűbb volt. Egyetlen konfliktusunk akkor volt, amikor gimnasztikázott az emeletes ágya létráján, de ezt is higgadtan artikuláltam. Nem lesz minden napunk ilyen, mert a lakás sajnos nem takarítja magát, de kellett némi damage controllos kapcsolódás, és jó volt azt is regisztrálni magamban, hogy talán nem keményedett meg úgy a szívem, ahogy gondoltam. 

A héten történt még, hogy megtudtam, hogy a keresztapám két hete az intenzíven fekszik vérzéses sokkal és veseelégtelenséggel, és nem biztató a helyzet. Még épp írtam apámnak, hogy tolmácsolja az együttérzésem a húgának, aki a keresztanyám, de két nappal később meghalt a férje. Mióta szétmentek 10+ éve a szüleim a család ezen ágával nem igazán volt kapcsolatom, de megrázott, hogy így ment el a keresztapám. Apám természetesen ezt az alkalmat is megragadta, hogy lelkismeret-furdalást keltsen bennem, sikerült is kiborítania, aztán eszembe jutott, hogy megint a nárcisztikus húzásainak egyikébe futottam bele. 

Volt még az is, hogy intéztem M.-nek útlevelet, és vettünk repjegyet haza, hurrá! Azt nem meséltem, hogy miután megrendeltem M. igazolványképeit, először nem az övét küldték el, hanem egy random kislányét, amin nagyon nevettem. Írtam a cégnek, elnézést kértek, elküldték duplán a rendelt képeket, úgyhogy most 8 képem van a cukiról.

Sütöttem sütőtökös-zabos sütit, így édesítve, csokicseppekkel díszítve még A. is lenyeli a sütőtököt. 

A velünk szemközti lakás egy ideje már üresen áll, mert a tulajdonosa öregek otthonába költözött, mi már nem is ismertük. A védőnőmtől, aki egyébként novemberig szintén ebben az épületben élt, megtudtam, hogy a néni lánya lassan szeretné eladni a lakást. Amikor említettem neki, hogy minket speciel nagyon érdekel, megígérte, hogy elküldi a lánya e-mailcímét. Ez kedden volt, és még nem küldte, pedig egyszer emlékeztettem is. Megköszönte az emlékeztetőt, de nem küldte el. Meh, hányszor érdemes szólni, amíg ciki lesz? Hagynék a szomszéd néni postaládájában üzenetet, mert tudom, hogy néha erre jár a lánya, de nem túl sűrűn.

Megjegyzések

  1. jaj, ezeket nem tudom soha, de én talán szólnék még egyszer, hátha tényleg csak ennyire lyukas az agya. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogok is, ahoz túlságosan érdekel a lakás, hogy belenyugodjak a feledékenységébe, azt hiszem, még pár napot adok neki.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

Mimiről

Hajnali szilánkok