Belevágtam M.-vel is a mosipelusozásba, de amilyen lelkes voltam első alkalommal, annyira nem fűlik most a fogam hozzá. A. két hónapos volt, amikor összevásároltam egy egész jó kis szettet, amit aztán néhány alkalommal még bővítettem, és nagyon odavoltam a cuki mintákért meg úgy az egészért. Akkorra már masszívan lelkiismeret-furdalásom volt, gondolom valami öko-maximalizmusom volt. Most is az van, látom a pelenkahegyeket, amiket termelünk a két gyerekkel, és ehhez még hozzájön, hogy a szemetet is össze-vissza szállítják el, már nem az első pelenkával teli zacskót hagyom a teli kukák mellett.
A.-val maximálisan igyekeztem használni őket, néha vettem egy-egy csomag eldobhatót is, hogy mindig legyen otthon, ha épp nem lenne száraz pelenka kéznél. Németországban nem lehet vasárnaponként hangos házimunkát végezni, az alsó szomszédasszonyom fel is jelentett volna, ha hallja olyankor a mosógépet, így meg állandóan figyelni kellett, hogy mikorra időzítem a mosást. Utazásokkor is vissza kellett állni eldobhatóra, olyankor mindig csak pár mosit csomagoltam, nem tölthettem meg velük a bőröndöt.
Szerettem a vele járó cécót, mosni, teregetni, előre behajtogatni, elhasználni, őblíteni, újra mosni. Időnként még vasaltam is a töltenivaló pelenkákat a jobb hajtogathatóság kedvéért, de beláttam, hogy ez már az elvetemültség kategóriájába tartozik. Egyetlen dolgot nem szerettem velük kapcsolatban, mégpedig hogy spéci nadrág kell hozzájuk, amibe beleférnek, vagyis a boltokban kapható bodyk, rugdalózók, nadrágok 99%-a nem jön szóba. Vettem a möbiustól és barátnőm varrt is direkt mosipelusbarát nadrágokat, de azért lássuk be, az élet egyszerűbb lenne, ha bármilyen boltba besétálva tudnék a gyerekre adható ruhákat venni.
A Kisnyuszival akkor hagytuk abba a mosizást, amikor tavaly nyáron újra bölcsibe kezdett járni, oda eldobhatót kellett ráadni, és egyidejűleg ki is nőtte a még meglévőket. Újabbakat nem rendeltem, gondolva, hogy hamarosan szobatiszta lesz, mit tudtam én még akkor, hogy a mai napig nem érdekli majd a dolog, és vígan elvan pelenkában.
Na, és ehhez az egészhez nincs most kedvem. M. még olyan hosszúakat alszik, hogy simán eltelik az a két óra a pelenka ráadásától kezdve, ami után cserélni kellene, és nem szívesen ébreszteném fel a csere miatt. A zsebes pelenkák, amik nagyjából négy órát bírnak ki, 3 óra után eléggé megtelnek. Idővel persze rövidülnek a nappali alvásai, de most annyira nem komfortos.
Úgy döntöttem, türelmes leszek magammal, és nem törekszem a 100%-os mosizásra, sikerül, ahogy sikerül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése