Mantrázd: ez csak egy nehéz nap

-

nem pedig az élet szar úgy általában. 

Nagy alvásdeficites korszakaimban hajlamos vagyok mindent sötéten látni, és hülyeségeken is sírni. Tény, hogy a Kisnyuszi stabilan elhagyta M. születése körül a déli alvást. Hogy ebből mennyi a szeparációs szorongás, nem tudom, de ha meghallja az alvás szót, kézzel-lábbal tiltakozik. Közben látom, hogy jót tenne neki akár csak egy 30-45 perces szunya, mert délután 1-2 körül nyafis, később mondjuk túllendül ezen. Egy részem megkönnyebbült, mert kevés annál fárasztóbb dolgot tudok kisgyerek nevelése kapcsán, mint a fektetéssel küzdeni. Másrészt viszont annyira jólesne nekem is egy kis pihi délben, bár a két gyereket összehangolva altatni nem sűrűn sikerülne.

Tegnap első alkalommal vitte ki a bébiszitter a játszótérre a kisfiam, 2 óra szabad levegőzés után este elég könnyen volt fektethető, ma reggel megint hatkor kelt… Pedig pont péntek reggelre sikerült végre emberi időben felkelnie, nem hajnalok hajnalán. Valószínű a korai kelés miatt fáradt ma, egész nap az arcán pörög. Elmentünk a városközpontba nekem nadrágot venni, mert már semmi nem jön rám, de nem jó szájízzel jöttem haza, mert vásárlás után alig bírtunk ketten felnőttek a Nordsee-ben ebédelni A. nyüzsgésétől. Szoptattam az étterem közepén. 

Itthon C. letette a Kisnyuszit egy rövid alvásra, mert már tarthatatlan volt a helyzet, és nekem visításban tört ki, amikor felvetettem, hogy összebújhatnánk. Még M. is szimultán aludt mellettem, de én képtelenül feszült voltam, aztán meg véletlenül felébresztettem egy hirtelen mozdulattal. A mai nap az ördögé, holnap meg megyek életemben szavazni a németeknél.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk