Kőkerítésen felejtett megfeketedett banánhéj vagyok*

Nehéz napjaink, heteink vannak A.-val, küzd a testvérféltékenységgel, én meg a dacosságával, és érzem, hogy nem vagyok jó anyukája, nem adom meg neki azt a figyelmet, amit igényel, de ki is vagyok facsarva. Ez nem csak a szokásos szaranya vagyok szöveg nyomatása, hanem konkrétan olyan érzelmek bennem, amikkel nem esik jól szembesülni és nem gondoltam volna, hogy valaha így fogok érezni. Volt egy újabb mélypontot elérő napunk, esténk, ami után ma egy hosszú, kivesézős beszélgetés a férjemmel felüdülést hozott, kicsit mintha felbukkantam volna megfulladás előtt fél pillanattal a víz alól. Sanszos, hogy terápiára kell járnom újra. De nem akarom ezt a felületet csupán a sirámaim ideömlesztésére használni, úgyhogy beszámolok néhány pozitívumról/apróságról is:

Számomra felvillanyozó, hogy tegnap a játszókörben a kisfiam először játszott el és beszélt németül a csoportvezetővel. Mert megszólalni hangosan magyarul később, és kért az egyik dalhoz rózsaszín lufit ** Nyilván a bébiszitter hatása, hogy újból beszél németül, és látványosan ragadnak rá az új szavak. Csodálkoztak többen is, hogy jé, ennek a kisfiúnak van hangja. Amúgy beszélt ő már a korábbi dadusokkal is, de mióta nem jár bölcsibe, leépült a szókincse.

Talán ezzel összefüggésben, de megint irdatlan korán kel, bár én hallom, hogy fejlődött a magyar beszédkészsége. 

Olyan vicces, hogy a miért korszak beköszöntése nála nem a klasszikus miért ezerszeri feltevésében jelenik meg, hanem tipikusan "és akkor", " de azután", "szerintem", "de hol", spanyolul "parece que" ("úgy tűnik, hogy") kifejezésekkel próbál több infót kicsalni belőlünk. Nem fogadja el azt sem, ha valamilyen kérdésére azt válaszoljuk, hogy nem tudjuk, üti a vasat azzal, hogy "de szerintem" a sajátos cuki hanghordozásában. 

Napok óta egy spanyol dalt énekel a buszról, és már a fülünkön folyik ki, C. ma HO-ban többször kiszólt a nappaliból, hogy énekeljen mást is. Kapcsoltam neki Gryllust, de nem sokat ért.

Régebben nem volt hajlandó az utcán megfogni a kezem, de mostanában, ha kérem, legtöbbször odaadja és kézen fogva sétálunk. Ez sokszor segít is, ha kicsit tempósabban kell haladnunk, de ha nem hajt a tatár igyekszem az ő tempójában ballagni.

M. egyre többet gőgicsél és random rám vigyorog, nagyon jól áll neki, még a szemei is nevetnek. Kerekedik, már majdnem öt kiló, és nem tudok elég hálás lenni, hogy ilyen jó alvó. Vettem Weleda Bäuchleinölt, pukizást segítő olajat, mert esténként eléggé kínlódik, hátha segít rajta egy kicsit. Róla még mindig szeretnék részletesebben írni. 

Megvettem az összes dekort, tortadíszítő elemet jövő hétre, remélem sikert aratnak. 

* hetek óta nézem azt a banánhéjat a fancy ház kerítésén bomladozni.

** A program mindig egy körben üléssel és énekléssel kezdődik, az egyik ilyen dalban pedig mindenféle színes lufikat kérnek a gyerekek. A kisfiam előbb kéket kért, de az már volt, úgyhogy utána rózsaszínre javította magát.