Olvasom mindenkinél, hogy netflixen mit néznek, és minden alkalommal megkísértődöm, hogy újra előfizessek rá én is. Ugyan nem teljesen ugyanaz a kínálat, mint Magyarországon, de biztos találnék izgalmas sorozatokat. Aztán rájövök, hogy nincs rá időm, azt meg nem akarom tanítani a gyerekeimnek, hogy oké evés közben laptopot nézni. Régebben kényszeresen olvastam az asztalnál, de már az sem esik jól, talán nem tudok kétfele figyelni? :D Lassan zavaró méreteket ölt az a jelenség, hogy kitalálok valami elintézni/megkeresnivalót, oda is megyek a _megkeresés_helyére, és nézek hülyén, hogy mit akartam. Amikor visszamegyek a _kitalálás_helyére, akkor eszembe jut, és már fordulok is vissza ténylegesen elintézni/megkeresni, amit akartam. Agyköd. Kialvatlanság. Dekoncentráltság. Leterheltség. Andó szerdára látványosan jobban lett, már nagyjából a régi énje mutatkozott meg, de aztán kivittem kisebb bevásárlásokra, postai kitérőre, bár nem sokat voltunk kint és melegen volt öltözve, attól tarto...
Bejegyzések
Azokban a hónapokban, amikor a palliatív osztályon dolgoztam egy fekete-erdei kórházban, az volt az érzésem, minden harmadik ember hasnyámirigyrákban hal meg. Nyilván szűk keresztmetszeten néztem a mortalitásra, de azóta is szíven üt, ha valakiről megtudom, hogy ez a sunyi, kérlelhetetlen betegség lett a végzete. Most már Kálloy Molnár Péterért is szomorú vagyok.
Van olyan verzió is, hogy mégsem utazunk, C. kötött erre is biztosítást, de ez egy lábon kihordott agyf.asszal lenne egyenértékű, így nem igazán mérlegelem a valószínűségét. Most úgy néz ki, C. berimánkodott engem egy 6 km-es futóversenyre miután kiderült, hogy a Las Trancasban megrendezendőre a jelentkezést még egyszer megnyitották októberben, de mivel nem követtem az eseményt instán, lemaradtam róla. Ki követ instán ilyet? Erre a rövid versenyre is csak úgy sikerült jelentkezni a lezárást követően, hogy C. írt instán a szervezőknek a nevemben. Lesz még egy másik Valdiviában, ami időben jó lett volna, de végül azon a héten utazunk délre pingvineket nézni, hát majd futok a Magellán-szorost bám...
Helló, december!
Tegnap délelőtt egy közeli cukrászdába mentünk, ahonnan rögtön a játszótérre akartunk vonulni, de Andó összevizezte magát a mosdóban, így még gyorsan hazaugrottunk pulcsicserére. Ezen a rövidke szakaszon hazáig, aztán a játszótéren is nyafis volt, a kérésére viszonylag hamar hazaindultunk, szegényt még vegzáltam is, hogy ennyike minimális mozgástól miért nyűgös. Itthon belázasodott, a férjemnek is csak ekkor jutott eszébe, hogy amúgy a gyerek reggel meleg volt. Este kapásból kihányta a nurofent, amit belediktáltam, de elárulta, hogy már a gyógyszer előtt is fura volt a gyomra, úgyhogy talán nem én okoztam a galibát. Ma már volt hasmenés is, meg persze a szokásos orrfolyás, rekedtség, a kisnyuszi kedve legalább jó volt, vicceseket mondott, és jóval nyugodtabb volt a szokásosnál. Kellett ez, mint szar a zsebbe, remélem, hogy a.) végigrohan a családon iszonyú hamar az újabb vírus legkésőbb szombatig, esetleg b.) nem lesz senki más beteg vasárnapig, de ismerjük a szerencsénket meg az ilyen...
Adásunkat megszakítjuk
Asszem fejbe kólintottak a hormonok, és tesznek róla, hogy cefetül érezzem magam. Nem érzékelem, hogy lényegesen kevesebbet szoptatnék, mégis Mimi születése óta, ami egy hét híján egy kerek év, először van libidóm, ez már napok óta, ma meg konstansan sírhatnékom van. Az oviból hazajövet és kávéfőzés közben sírtam is már. A gyerekdalokon is majdnem besírok. Nem hiányzott, menstruálni meg pláne nem akarok, légyszi ne még, annyival egyszerűbb az élet nélküle, jó volt nekem ebben a langyos állóvízben, most meg azzal nézek szembe - legalábbis úgy érzem -, hogy egy rakat szerencsétlenség vagyok barátok nélkül, akinek az élete is üres. Nyilván nem, de ezt ma majdnem elhiszem. Lehetne ehelyett a pozitív verzió, high on hormones inkább?
november 24-26.
Fejben naponta blogolok, de esténként fáradt vagyok leülni gép elé. Halkan jegyzem meg, Mimi legutóbbi megfázása plusz szokásos mozgás(miegyéb)fejlődése miatt volt 1-2 durvább éjszakánk is, úgyhogy az elmúlt két napban lelkifurdalás nélkül pótoltam mellette délelőtt az éjjelről hiányzó órákat. Emiatt viszont a teendőimmel lassan haladok, a szerződést sem olvastam még el, habár legalább a felgyűlt postát szortíroztam. C. hatodik hete hol beteg, hol jobban van, kb. minden második nap rosszabbul érzi magát, ezt hallgattam amíg Fehérváron voltam, és mióta visszajöttünk természetesen újra megfertőződött - én pont nem, elég szerencsésnek érzem magam. Ehhez még extrém nagy a terhelés rajta a munkában, az utazásunkra kellene egy rakat dolgot intéznie, amiket nem tud delegálni, summa summárum, a tehertől se nem eszik kiegyensúlyozottan, se mozogni nem jut el, ami a stressz-szintjén segítene, mondjuk nem is tudna, mert ahogy írtam, beteg. Szóval circulus vitiosus, hétfőn éjjel 11-ig dolgozo...