kinyitott a kávéház

Március elején az addiginál is erősebb lett a szorongásom az ovi kapcsán, és tudtam, hogy muszáj lesz telefonálnom legalább abba a két oviba, amit személyesen is megnéztem. Igen ám, de sehol nem vették fel a telefont, e-mailre nem válaszoltak, illetve amikor a szomszédos oviban valaki mégis felvette a telefont, az előzetes infómmal ellentétben, miszerint _nagyon hamar_ eldöntik, kiket vesznek fel, azt állította a nő, hogy május-júniusban lesz döntés. Azt is mondta, hogy ő csak egy kolléga, nem az illetékes, de ettől nem voltam beljebb, csak frusztráltabb. Írtam ide is egy e-mailt az esélytelenek nyugalmával, amikor kaptunk meghívást másnapra egy 3. ovitól, ami, utólag ellenőriztem, az utolsó jelöltünk volt a távolsága miatt. Mint nemrég kiderült, az ovik látják az online felületen, hogy a jelentkezőiknél hányadik helyen jelölték őket, így azon tipródtam, hogy vajon senki nem akar-e abba az oviba menni, annyira rémes-e, hogy még az őket legutolsónak jelölő jelentkezőt is meghívják. Mind...

Ma először hagytam 2 órára együtt a férjemet és a gyerekeket, mert fodrászhoz mentem. Előkészítettem a lefejt tejet meg a következő mosipelust, és csak kicsit izgultam, hogy minden rendben legyen. Nem tartom magam majom mamának, aki nem tud elszakadni a kisbabától, és Mimit általában egyszerűbb boldoggá tenni, mint Andót volt ilyen pici korában, de reméltem, hogy a két gyerek nem lesz túl megterhelő C.-nak, aki egyébként még nem is igazán volt velük hármasban. Arra emlékszem, hogy az Andó születése utáni legelső hajvágást négy hónappal későbbre, anya látogatására időzítettem, és oda is elkísértek, nem mertem őket egyedül hagyni őket. Végre nem a hordozós kabátomat vettem fel, amiben úgy nézek ki mint egy túlérett, formátlan narancssárga tök, hanem rendes felnőtt kabátot viseltem, és jólesett háborítatlanul olvasni HP-t a buszon.  Arra értem haza, hogy az apósommal videótelefonálnak, C. szerint minden rendben zajlott, egyedül az esett nehezére, hogy nem tudott Andóval játszani, amik...

Kapcsolatunk kezdetén németül kommunikáltunk a férjemmel, de mindkettőnk számára nagyon idegen volt, így hamar áttértünk az angolra. Sajnos én azóta is csak gyenge kísérletet tettem a spanyoltanulásra, pedig a latin tanulmányaim miatt elég könnyen ragadt rám. Mióta gyerekeink vannak, három nyelv van folyamatos használatban itthon, a németet csak ritkán vesszük bele a társalgásba, ha valamit könnyebb azon a nevén nevezni. A gyerekekkel mindenki a saját anyanyelvén kommunikál, bár vannak olyan szavak, amelyeket az épp beszélt nyelvtől függetlenül használunk, pl. pañal (pelenka), arandanos (áfonya), palta (avokádó), magyarul a miniropi, palacsinta, almaszósz ugranak be. Vicces, hogy időnként Andó is spanyol akcentussal ejt ki magyar szavakat, ha a férjemhez beszél (bojó és bábocca).  A köztudatban az van, hogy ha egy nyelvnél többet kell a gyereknek megtanulnia, az lassítja a beszédfejlődést, de ezt a szakirodalom megcáfolja. Nálunk sem volt különösebb késlekedés észrevehető. Amikor a...

 Szerintem nekem arra van szükségem, hogy valaki külsős megerősítse, hogy tényleg ennyire nehéz mindent egyensúlyozva gyereket nevelve háztartást rendezve menedzselni az egészet, amit életnek nevezünk. Segítene az inkompetencia érzésével. Hogy tök oké, hogy minden hétvégét alig várok, hogy kicsit utolérjük magunkat, vasárnap este mégis azon kapjam magam, hogy lelkiismeret-furdalásom van egy csomó el nem intézett teendő miatt, és mert a férjemnek érzésem szerint többet kellett volna segíteni, mármint én neki, hogy ne este nyolckor üljön le német házit írni.  Vannak különösen nehéz napok, az utóbbi párban annyi taknyot szívtam ki (bocs) babaorrokból, hogy csodálom, hogy a gyerek még nem üvölt, ha meglátja a kezemben az orrsziporszit. Mégis biztos lehetne valamivel jobban csinálni ezt az egészet. Nem tudom. Mindig eldöntöm, hogy jövő héttől tényleg nekidurálom magam, de elaprózódik az időm. Lehet az alvásról kéne leszokni vagy komolyan venni a teendők súlyozását. Az abcd módszert...

A Bexseróval meg az volt, hogy a praxis tévesen felírta receptre az oltóanyagot, a patika meg kiszámlázta. Náluk az a szokás, hogy az oltóanyagot nem írják fel előzetesen, hogy a szülő szerezze be, hanem megelőlegezve a saját hűtőjükből veszik, rögzítik az adatainkat, amiket patikának továbbítanak, ahonnan utólag küldik a számlát. Mivel egy 120 eurós tételről beszélünk, kissé idegállapotba kerültem, amikor pénteken kinyitottam a levelet. Mi viszont a saját oltóanyagunkat hoztuk, amit a müncheni gyerekorvostól kaptunk, még pici hűtőt is vettünk, hogy a költözéskor ne menjen tönkre. Ez is külön sztori volt, mert az asszisztens elszámolta magát, azt hitte, márciusban kell adni a befejező oltást, de mivel a legelsőt is később adattuk be, a harmadikat fél évvel később, szeptemberben kellett, akkor meg már itt laktunk. Mindegy, átmentettük. A praxist természetesen már nem értem el péntek délben, a patika meg rájuk hivatkozott, hozzáteszem jogosan, ők csak a protokollt követték. Szerencsére m...

  A március hozott eddig egy vagon újabb elintéznivalót, többek közt telefonálgatást téves helyre utalt nyugdíjról (ezt most az eü. biztosítóm követte el, gondolom hasonló okból kifolyólag, mint a munkanélküli hivatal) és téves számla miatt (a gyerekorvosi praxis számlázta ki Andó utolsó Bexsero oltását), újabb megfázást, ami miatt a mai játszókört kihagytuk (az inhalátor után orrot szívni móka és kacagás), foglalni való szállást a budapesti tartózkodásunk idejére, megigényelendő gyest (még mindig, C. munkáltatójának a visszaigazolására várunk), stb. Vezetek listát, de minek, egyre csak hosszabb lesz. Nagyon kellene szanálni a babaruhák között, a kinőtteket eltenni és/vagy vintedre fellőni. Meghirdettem e-bayen a kanapénkat, mert szeretnénk helyette nagyobbat venni, amin az egész család tud bandázni, de még senki nem jelentkezett. Általban áron alul szoktam a cuccainkat eladni, vegyétek, vigyétek alapon, de most kivételesen jó lenne nem elkótyavetyélni. Aztán ha senkinek nem kell m...