Csak azt szeretném a drámai cím alá idefirkantani, hogy szép volt, jó volt ez a nyaralás, kár, hogy egy pillanat alatt elsuhant, de szerencsére, engem is kicsit meglepve, nem csak szorongással, hanem izgalommal is tekintek az előttem álló időkre Németországban. Meghatott, milyen szeretettel fogadtak minket mindenhol, és talán az egyik legszívmelengetőbb élményem látni, hogy Marcelo milyen rajongással foglalkozik Mimivel. Andó kicsit nehezebb eset a dacolásával, de őt meg apósom köti le órákig.
Az utolsó napokban még grilleztünk Tia L-nél, elbúcsúzva R-tól, aki tegnap repült Ausztráliába. Meglátogattuk utoljára Tia P-t és M-et Los Ángelesben, és ettünk anyósommal abban a perui étteremben, ahol 9 éve életem legjobb mangólevét ittam. És kirándultunk egyet Talcahuano tengertől, halászbárkáktól induló részén föl a hegyre, ahol megtömtük magunkat szederrel, fotóztam megint copihuet, láttunk tölcséres pókcsapdákat és két gazdátlan kutya kísért minket, mindegyre felbukkanva mellettünk, ez mondjuk inkább irritált, de Mimi hangos rikkantásokkal bíztatta őket. Az elviteles empanadáinkra várva összefutottunk anyósom egy rég nem látott, USÁ-ban élő unokatestvérével, kicsi a világ.
Andó vaskos chilei akcentussal beszél, amin jókat derül mindenki. A kisnyuszik a kis antennáikkal tegnap pakolás közben levették, hogy tótágast áll a világuk, mert Andónak extrém nyűgös napja volt, Mimi meg egy powernap után éjfélkor került ágyba, nekem már nem is maradt erőm ringatni, a férjem altatta el. Ez mondjuk nem tántorította el attól, hogy fél 8-kor keljen 🙁
A félmaratont végül nem futottam le, pedig elég biztos voltam benne, hogy januárban menni fog. Ebben volt némi elbizakodottság részemről talán, de a novemberi erőnlétem alapján azért joggal feltételeztem. Csak hát kevés hosszú futásom volt ebben a két hónapban, és a délelőtti hőségben futások nem az erősségeim, sokszor fáradt is voltam az éjszakázástól kifogások, kifogások... Múlt péntekre terveztem az utolsó futást, kiegyeztem 15-ben magammal, erre villámlott és dörgött, az időjárás 9 km után hazakergetett.
Szeretem a hömpölygő ködöt (felhőt?) fényképezni
Megjegyzések
Megjegyzés küldése