Akartam visszatekintést írni a 2025-ről, de rájöttem, hogy semmi kedvem, több okból is. Az első, hogy összefolytak a napok, hetek, hónapok, és mivel nem voltak jegyzeteim, hogy mikor milyen érdekesebb esemény történt, nem tudom felidézni pontosan. Annak meg nincs értelme, hogy visszaolvassam a blogom, és újból citáljam magam. A második, hogy lusta vagyok értekezni arról, hogy miben fejlődtem és miben maradtam el az elvárttól. Ez jó kiindulópont lehetne amúgy egy "idei törekvéseim" listához, de azt még érlelem kicsit magamban. Minek január elsején belecsapni a lecsóba, nem? 

A másik nagy hit a vulkán mellett a varrógép Andó repertoárjában. Volt ugyanis egy régi, talán Singer típusú varrógép a szállásunkon, aminek az aljába beleült, és a varrógép kerekét kormánynak használva autósat játszott. Olyannyira tetszett neki, hogy az esti altatásokhoz a saját kútfőből kieszelt Bogyó és Babóca epizódokba is beemeltem a varrógépet, mint fő motívumot, és iszonyú sikere lett. Azóta is kéri a varrógépes esti mesét. 

Futottam ma délelőtt 16 km-t, és egyrészt büszke vagyok magamra, hogy ébredés után egy órával el tudok indulni, később rohadás meleg van, és iszonyúan tűz a nap, másrészt most annyira nem látom, hogy hogy lesz ebből szeptemberre 42 km végelgyengülés nélkül, mert nagyon leszív ez a 16 is. Bár pont ma a féltávos mélypont után éreztem, hogy akár fel tudnám kerekíteni egy félmaratonra, volt nálam még egy gél és elég víz, de nem akartam szivatni a bébiszittelő férjem, és amúgy is, volt programunk a városba. 

Elmentünk a központba kávézni, sütizni és a város történetét bemutató diorámás kiállítást megnézni. A múzeumban Andó pont nem tudott viselkedni, ment volna már a játszótérre, és beütött neki cukor is, de aztán kiugrálta magát. 

Holnap hazamegyünk anyósomtól, összepakolunk, vasárnap újra hivatalosak vagyunk Tia P-hoz Los Ángelesbe, ahova most én is viszek fürdőruhát! Megalvás után pedig egy hétig Las Trancasban leszünk, C. biciklizik., aztán délutánonként kirándulunk remélhetőleg.