kinyitott a kávéház

Az önuralom, amit gyakorlok, amikor a vonat késése miatt még körülnézünk az újságos- és könyvesboltban a pályaudvaron, és csak Andónak veszek egy Pixi könyvet, magamnak semmit, pedig a FOMO bennem van. Megvenném én a világ összes könyvét, de túladni rajtuk nagyon nehéz, nem viszik a használt könyvet, nekem meg véges tér áll a rendelkezésemre a tárolásukra. Igazából praktikátlan is, mert csak elalvás előtt vannak lopott perceim fizikai példányt olvasni a telefonom fényénél, így, hogy nem igazán használok tömegközlekedést a gyerekek nélkül. E-könyvek nélkül már megmakkantam volna. Meg minek is vennék könyvet, utazás alatt a kisnyuszikra figyelek, otthon meg már várnak a könyvtárból kikért könyveim.

Augusztus közepe óta több betegséghullámot éltünk túl, nagyon rottyon nem voltunk, lázas például senki nem volt, de azért így is megterhelő. Engem hetek óta egy időszakos torokfájás és száraz köhögés kerülget, néha jobb, néha, leginkább futások után pedig mindig kicsit rosszabb. Az alváshiány és C. betegsége miatt múlt héten csak egyszer tudtam futni a hétvége beköszöntéig, így ha tartani akartam a tervet, szombat és vasárnap kellett egy-egy futást megoldanom, pedig szeretek egy nap pihenést tartani két edzés között. Ahol élünk nyirkos és esős az időjárás mostanában, sokat futok hegyen is, ahol mindig eléggé lehűlök. Na, ez pont arra volt jó, hogy tegnapra már éreztem, hogy most nem csak kerülgetni fog a  megfázás, hanem úgy rendesen lecsap rám.  De még ettől se lennék úgy oda, ha nem lenne szombatra egy futóverseny tervben - ha elmegyek egyáltalán, de egyelőre próbálok pozitívan hozzáállni, és elhinni, hogy nem feltétlenül lesz arcüreggyulladásom grátisz. Beneveztem a Vértes ...

A napunkról mindent elmond az, hogy másfél deci csirkealaplé helyett másfél literrel öntöttem fel a hagymát.

Holnap óraátállítás, szóval gondolom az eheti minta alapján Mimi 5 helyett 4-kor fog kelteni.  Nem is azzal van a bajom, hogy már 5-kor fent kukorékol, hanem hogy én nem tudok aludni mellette napközben, amikor pedig lenne lehetőségem, mert pörög az agyam. Meg persze hogy este sem fekszem időben, habár a héten már esetenként fél kilenckor fellőtték a pizsamám, hogy valahogy lépést tudjak tartani a gyerekkel.  

mik teszik szebbé az életem fall & winter edition: ez a kávés ihletésű fürdő gél (jelly), ami nekem inkább karamelles beütésű. Ajándékba kaptam, és minden molekuláját aranyként értékelem, asszociálva a szép aranyszínű megjelenésére, de amúgy is, annyira finommá teszi minden fürdésem! Az állaga viszont akármilyen egyedi  félkemény takony  jelly, hagy némi kívánnivalót maga után, mert eléggé töredezik, és így viszonylag sok törmelék landol a zuhanyzó alján, ami széppen eltűnik a lefolyóban, kár érte.  dm-es spekulatius krém , mondjuk nekem amúgy is gyengém a spekulatius ízesítésű bármi, időnként veszek Lotus krémet, de ez jobb annál. Vicces, hogy amúgy Hollandiában gyártják a dm-es kiadást  a spekulatius hazájában, hát mi lesz így a nemzeti Lebkuchennel? és ha már Lebkuchen, szintén  dm-es mézeskalács , amit megszavaztam a legjobb mézeskalácsnak, pedig elég sokat kóstoltam.            Vettünk egy  diy mézeskalács házat ...

Mimi kedvenc nasijai: Papír Kenyér Füldugó Kenyér Avar Cipőfűző Kenyér . . . Amit én készítek neki.

Délután útban hazafele a játszóról megálltunk a könyvszekrénynél, egy néni épp hozott néhány könyvet magával, amiket betett a szekrénybe a közjó javára. Megláttam köztük egy Arto Paasilinna-kötetet, és nem bírtam magammal, megkérdeztem tőle, jó könyv-e, ajánljaná-e. Húzta a száját, hogy egynek elment, de olvasott tőle jobbat is, mire nekem is beugrott, hogy A nyúl évét* nagyon szerettem a szerzőtől. Kiderült, hogy ő is arra gondolt, ezen összenevettünk. Beszélgettünk egy keveset a magyar és finn nyelvi hasonlóságról, miután rákérdett, hogy honnan származom, aztán elköszöntünk.  A házba bejövet az egyik szomszéd meg almákat tukmált ránk, amit a barátnőjétől mentett haza, ennek kapcsán is beszélgettünk pár szót az ajtónkban.  Apróságok, de nekem már kicsit ez is kilépés a komfortzónámból.  Egyébként jó napunk volt, azok után meg pláne értékeltem, hogy tegnap belém bújt az ördög (megint nemalvás, aztán még több nemalvás napközben, hiába lett volna rá időm, kupis lakás, beteg...

Ma majdnem a fejemre esett egy tízkilós üvegtábla. Hála Istennek csak a vállamat találta el, onnan meg a földre pottyant. A csodával határos módon sem az üvege nem törött ki, és bennem sem tett különösebb kárt, a parkettát mondjuk benyomta egy helyen, azt eléggé fájt látni.  Miután leengedtem lapjával a földre, sokkolódtam csak le, hogy mi lett volna, ha betöri a fejem vagy az üveg esik rám, és nem a rámája. Vérben feküdtem volna, mellettem a 10 hónapos babával, senki nem megy Andóért oviba, senki nem szól a férjemnek, hogy akut helyzet van. Elmorzsoltam egy imát és gondolatban high five-ot adtam az őrangyalomnak.

Azok a haszonleső  keselyűk  emberek, akik 40-75 ezerért kínálnak molyon (meg gondolom más felületeken is) Krasznahorkai-köteteket, azok amúgy mit gondolnak? Hogy nem fogják pillanatokon belül újranyomni a szerző életművét?  Én sem olvastam sajnos tőle még semmit, tavaly terveztem a Sátántanagót, de aztán nem jutott rá időm. És ha majd valamikor időt kerítek rá, a DIA-ról fogom olvasni. Belőlem mondjuk hiányzik mindenféle üzleti érzék. Amikor egyetemi éveim alatt a Nyugati előtt megvettem ötszáz forintért a Terézanyut használtan, majd ugyanennyiért adtam el molyon egy fiúnak, csodálkozva kérdezte, hogy miért adom ilyen olcsón. Én meg azon lepődtem meg, hogy kérhettem volna többet is, de eszembe se jutott. Vagy amikor gyesről visszatérve két éve egymás után kétszer is megkérdezték interjún mennyi a bérigényem, nagy naivan azt mondtam, hogy az állami tabella alapján meg van határozva, nem? Mondjuk honnan tudtam volna, hogy lehet szabadon asszociálni. 

Előzetes egyeztetés után C.-val igent mondtam két hete egy ma délután esedékes interjúra, bár C. tudta, hogy másnap elutazik három napra Görögországba munka ügyben. Így a nap eléggé sűrű, nekem nem is annyira, de szegény C. majd estébe nyúlóan pótolja a gyerekfelvigyázással töltött munkaórákat meg pakolja a bőröndjét. Persze pont mára kértek segítséget az oviból abban az időintervallumban, amit interjúzással töltök, pedig szívesebben lennék inkább az oviban.  Nekem semmi sem jó.  A férjemnek megint "szerencséje" van, aznap, amikor megérkezik Athénba, egész napos sztrájkot tartanak a tömegközlekedésben dolgozók, így ugrik az esélye, hogy meglátogassa az Akropoliszt.  Jövő héten lesz még egy köröm a Schmerzklinik igazgatójával, aki tavaly elutasított, amikor megtudta, hogy terhes vagyok, és ha nem gondolom meg magam, egy hospitálás egy palliatívosztályon. A múlt heti agonizálásom eredménye meg az lett, hogy sajnálkozva ugyan, de belementek abba, hogy megvárják a két hetet, ...

Csak röviden, mert mint máskor is, amikor feszült vagyok, ide jövök szót fosni.    Ma délután, kvázi másfél órán belül kellene egy féllukratív állásra igent vagy nemet mondani, és én már minden stresszen átmentem az elmúlt 2 hétben, volt, hogy négy óra darabos alvás után (Mimi fogzik, nagymozgást gyakorol, beszélni tanul) interjúztam, aztán két időpontot el is napoltam betegségek/nemalvás miatt, szóval én nagyon rosszul élem meg ezt a stresszt a kombinált nemalvással, de a lényeg, hogy rengeteg kínlódás után mondok egy határozatlan talánt erre a munkára.  C. biztatott, hogy hiába gyakorolnak nyomást - engem akarnak egy másik jelentkezővel szemben -, attól még mondhatom, hogy max. 2 hét múlva tudok definitív választ adni, amíg más helyeket is megnézek, ha nem tetszik nekik, válasszák az alternatív jelöltjüket. Ahogy fogják is, de az már nem az én dolgom.