Az önuralom, amit gyakorlok, amikor a vonat késése miatt még körülnézünk az újságos- és könyvesboltban a pályaudvaron, és csak Andónak veszek egy Pixi könyvet, magamnak semmit, pedig a FOMO bennem van. Megvenném én a világ összes könyvét, de túladni rajtuk nagyon nehéz, nem viszik a használt könyvet, nekem meg véges tér áll a rendelkezésemre a tárolásukra. Igazából praktikátlan is, mert csak elalvás előtt vannak lopott perceim fizikai példányt olvasni a telefonom fényénél, így, hogy nem igazán használok tömegközlekedést a gyerekek nélkül. E-könyvek nélkül már megmakkantam volna.
Meg minek is vennék könyvet, utazás alatt a kisnyuszikra figyelek, otthon meg már várnak a könyvtárból kikért könyveim.
Pont kérdezni akartam, hogy “könyvtár?”, de aztán a bejegyzésed végén szó bennakadt, stb. :)
VálaszTörlésAnnyira érzem ezt amúgy!! Én már teljesen le is szoktam róla, hogy egyáltalán bemenjek könyvesboltokba, mert mazochizmus. 🥲 így sem férünk a lakásban és tényleg nem nagyon lehet eladni a használt könyveket. Errefelé vannak ilyen utcai “könyvtárak” (kis fadobozok üvegajtóval), ahol ott lehet hagyni könyveket és akinek kell, elviszi. Ezt szoktuk néha használni Pével. Csak az a baj, hogy sokszor el is hozunk cserébe onnan valamit, szóval ott vagyunk, ahol a part szakad. 😅🙈
Én csak a fehérvári könyvtárban vagyok tag, most is onnan hozattam anyával ki könyveket. Németországban csak a kisfiam irattam be, pont azért, mert annyi olvasatlan könyvem van otthon. Ilyen utcai könyvszekrény a közelünkben is van, nagyon sok könyvet elhordtam már, szégyellem is magam érte, de már legalább elkezdtem olvasgatni közülük. Aztán majd visszaviszem az összeset.
Törlés