kinyitott a kávéház

Múlt héten újrakezdődött a játszókör. A kettő legértelmesebb anyuka, köztük az egyik, aki előttem egy héttel szült, sajnos nem jön, úgyhogy maradtam a furákkal. Van egy új anyuka viszont, akinek a kisfia diabéteszes, ő eléggé szimpi. Most láttam közelről, mennyi energiabefektetéssel jár egy két éves cukorháztartását kézben tartani, gyereket etetni, itatni, kajálás után lemérni egy mini mérlegen, mennyi szénhidrátot evett, és eszerint módosítani az inzulint, nagyon kemény. Ő az egyetlen echte német köztünk, amúgy multikulti a csoport, van kubai, török és lengyel anyuka. A csoportvezető említette, hogy a környékünkön van egy winterspielplatz, téli időszakban felállított játszótér azzal a céllal, hogy a hideg miatt kevésbé lemozgatott gyerekek kicsit kitombolhassák magukat. Utánanéztem, 1 km-en belül van az az evangélikus templom, amelyik keddenként rendezi még egy pár hétig. Tegnap megnéztük hármasban. Hülye voltam amúgy, mert megtehettük volna azt az egy megállót busszal és vilivel is, ...

Már 8. napja nem eszem, iszom tehéntejből készült dolgokat, és hát időnként szenvedek. A tejeskávé hiánya még elmegy, zabtejjel váltottam ki, vettem monin cukorszirupot süti ízesítésben, hogy iható legyen a kávém, de a tény, hogy egy nyamvadt vajas kekszet nem ehetek jártomban-keltemben, azért fáj. Azt hinnétek, hogy kevesebbet nassolok, és ez pár napig tényleg így volt, de azóta találtam alternatívát, pl, magvakkal tömöm a fejem. A diéta nem halad, gyenge vagyok, de majd írok erről máskor. Azért tartok megszorítást a tejtermékekkel, mert aggaszt M. refluxa. Szépen gyarapszik, de kínlódik a refluxszal, és kétszer kihányt egy egész esti vacsorát is, ijesztő mennyiséget. Nem böfiztettem elégszer, én is tehetek a dologról, úgyhogy erre újabban nagyon figyelek.  Mióta M. megszületett, a férjem átvonult a gyerekszobába, a kisfiam 140 cm széles matracát osztják meg, M. meg velem alszik a szülői ágyban. Felállítottuk ugyan a babaágyat, de nem sűrűn teszem bele. A.-val anno nagyon sokat vá...

Eddig csak C. húzta be az influenzát, a család többi tagja tartja magát. Nekem mondjuk jó két hete idegesítő száraz köhögésem van minimális szipákolással. Felmerült bennem, hogy ilyen lájtos influenza, amit az oltás nagyjából kivédett - remélem nem én vagyok a fertőzésforrás, bár az időbeli lefolyás nem passzol.  C. csak teng-leng, fekszik, hangoskönyvet hallgat, és próbálja A.-t távol tartani magától, aki betegeset játszik, mióta apa lerobbant. Tegnap este arra értem haza a bevásárlásból, hogy C. felporszívózott, megrakta és elindította a mosogatógépet és rendet rakott a konyhában. Kértem, hogy ne most legyen mintaférj, nekem is az agyamra megy a kupi, de ez van bejárónő hiányában.        

Ahogy látom, mások is a januárral küzdenek, bár szerintem február az év segglyuka.                                                                                                    ( a kép Rátkai Kornéltól) Az elmúlt pár hét eszembe juttatta, milyen volt első alkalommal kisgyerekes szülőként egyfolytában az időnyomással küzdeni. Folyamatosan újratervezni a baba aktuális szükségletéhez igazítva mindent, a legelemibb élettani funkcióimat is beleértve, de azt is, hogy annyira jólesne írásban rendszerezni a gondolataim, de nincs rá idő.  Rendszerezni azért is kellene, mert hiába történik nettó kevés dolog az életemben, a gondolataim attól még cikáznak. Nagyon m...

2023 végén beneveztem egy három fordulóból álló futóversenyre a müncheni Olympiastadionba, decemberben 10, januárban 15, februárban félmaraton távra. A decemberi különleges volt, a futás előtti este ugyanis elkezdett masszívan hullani a hó, ami másnapra úgy fél méteres hótakarót eredményezett. A légi közlekedés megbénult, pedig apósom aznap repült volna haza, így harmadjára is el kellett tolni a jegyét. A verseny maradandó élmény volt, tök jó időt futottam, hazahoztam egy bögrét is emlékbe - amit, mint később kiderült, nem érdemeltem meg. A januári futásra, ami már 2024-ben volt, nem tudtam elmenni, mert beteg voltam, borzasztóan idegesített, hogy ki kell hagynom, de még jobban fájt az, hogy a félmaratoni távot egy hónappal később nem tudtam befejezni, 15 km-nél feladtam, mert nem ettem eleget előtte. Előtte napon még futottam egy 10-est, ami rookie mistake, nem is tudom, mit gondoltam. A költözés előtt még elutaztam egy napra az ingolstadti barátnőmhöz traccsolni. A hazautazások alka...

Összefoglaló erről a fura évről.  2023 végén C. aláírta a szerződést annál a kutatóintézetnél, ahova átjött, boldogan, hogy dobbanthat a müncheni cégtől és szívfájdalommal, hogy ott kell hagynunk Münchent. Vegyes érzéseink voltak kezdettől fogva, nem szívesen költöztünk, én ragaszkodtam az állásomhoz, mert jól kerestem, és próbáltam teherbe esni úgy, hogy Berufsverbottal (munkától való eltiltással) azonnal kiírjon a nőgyógyi, ráadásul A. decemberre szokott be a dadushoz három hónap után. És nagyon szerették egymást, nagyon sajnáltam felmondani neki... Ja, és decemberben még nem menstruáltam, mert szoptattam, így akkortól elkezdtem az éjszakai szopikat leépíteni, hogy megjöjjön mihamarabb. Azzal nem számoltunk, hogy nem lesz kifejezetten könnyű akár lakást venni, akár bérelni, akkor még mindkettő játszott. Végül béreltünk, de háromszor kellett ideutazni, amíg találtunk egy jó opciót, bár ez legalább a város legpatinásabb részén, szép környéken van. Annyira nehezen ment a lakáskeresé...

még két nap van a négyesben töltött hónapból, aztán C. hétfőtől már dolgozik. Nem szorongok kifejezetten, hogy mi lesz onnantól, de azért szorul a zabszem, főleg, hogy A.-nak vannak féltékeny megnyilvánulásai, és játszik olyat is, hogy ő ismét baba. Utóbbit hagyom neki egy behatárolt időben, amúgy is van egy "még öt perc" kifejezésünk minden fun időtöltésre, amit szeret csinálni, ami ha letelik, tovább kell lépni. Nem vagyok olyan türelmes vele, mint szeretném, amiért nagyon lelkiismeret-furdalásom van, sokszor ráugatok, amiért ugrál a baba körül, meg volt néhány keményebb altatásunk is.  Még 30-án megküldték a visszaigazolást, hogy minden rendben az átutalandó nyugdíjammal - ugye ez volt az, amin halálra stresszeltem magam november-decemberben -, akár ezzel a jó hírrel is zárulhatott volna az óév, ha nem féltem volna megnyitni az e-mailt, amiben ezt közölték, de csak ma vettem rá magam, jöjjön, aminek jönnie kell mantrát nyomtam, meg mit akarnak már megint tőlem, milyen papí...