Iszonyú gyorsan telik az idő

-

még két nap van a négyesben töltött hónapból, aztán C. hétfőtől már dolgozik. Nem szorongok kifejezetten, hogy mi lesz onnantól, de azért szorul a zabszem, főleg, hogy A.-nak vannak féltékeny megnyilvánulásai, és játszik olyat is, hogy ő ismét baba. Utóbbit hagyom neki egy behatárolt időben, amúgy is van egy "még öt perc" kifejezésünk minden fun időtöltésre, amit szeret csinálni, ami ha letelik, tovább kell lépni. Nem vagyok olyan türelmes vele, mint szeretném, amiért nagyon lelkiismeret-furdalásom van, sokszor ráugatok, amiért ugrál a baba körül, meg volt néhány keményebb altatásunk is. 

Még 30-án megküldték a visszaigazolást, hogy minden rendben az átutalandó nyugdíjammal - ugye ez volt az, amin halálra stresszeltem magam november-decemberben -, akár ezzel a jó hírrel is zárulhatott volna az óév, ha nem féltem volna megnyitni az e-mailt, amiben ezt közölték, de csak ma vettem rá magam, jöjjön, aminek jönnie kell mantrát nyomtam, meg mit akarnak már megint tőlem, milyen papír hiányzik, hagyjanak már élni. Nem számítottam jó hírre, na. Van még csomó más bürokratikus teendő, az itteni gyesnek megfelelő és kindergeld megigénylés, szeretnék időpontot egyeztetni M. német útlevelének az elindításához is, de előbb várom, hogy megérkezzen a papír, miszerint M. már eleve német állampolgár. Anno tök meglepődtünk, hogy A-nál küldtek ilyet, akkor még én sem voltam német, a születése után 2 hónappal volt az állampolgársági vizsgám. C. azt akarta, hogy hívjam föl az illetékes szervet, hogy nem hibáztak-e, aztán egy google keresés kiadta, hogy milyen jogszabály alapján volt A. már németként elkönyvelve. Kell egy érvényes útlevél mihamarabb, mert a legközelebbi magyar konzulátus annyira távoli, hogy oda csak ott alvással érdemes menni (autó híján), és most, hogy megszületett a kicsi, szeretném megejteni a dupla keresztelőt. A keresztszülőséggel ugyan bajban vagyok több okból is, nem igazán tudok kiket felkérni. Még tájékozódnom kell, két volt osztálytársam is református lelkész, az egyikük ráadásul nem messze onnan, ahol anya lakik, hátha ő tud segíteni. 

Ma arra keltünk, jó későn egyébként, hogy hull a hó, magunkhoz képest hamar összekészültünk és kimentünk hógolyózni A.-val, építettünk egy mini hóembert is, M. közben elaludt a mellkasomon. Nagyon jó program volt, időközben jégdara is hullott, zizegtek a bokrok tőle, én nagyon élveztem, de A. is örömmel rohangált a hóban. Kesztyűt nem vittünk, lefagyott a kezünk, úgyhogy fél óra után be is jöttünk.


                                    Vettem egy kávé témájú naptárt a konyhába, ez a januári kép.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk