Apróságok még tavalyról

-

2023 végén beneveztem egy három fordulóból álló futóversenyre a müncheni Olympiastadionba, decemberben 10, januárban 15, februárban félmaraton távra. A decemberi különleges volt, a futás előtti este ugyanis elkezdett masszívan hullani a hó, ami másnapra úgy fél méteres hótakarót eredményezett. A légi közlekedés megbénult, pedig apósom aznap repült volna haza, így harmadjára is el kellett tolni a jegyét. A verseny maradandó élmény volt, tök jó időt futottam, hazahoztam egy bögrét is emlékbe - amit, mint később kiderült, nem érdemeltem meg. A januári futásra, ami már 2024-ben volt, nem tudtam elmenni, mert beteg voltam, borzasztóan idegesített, hogy ki kell hagynom, de még jobban fájt az, hogy a félmaratoni távot egy hónappal később nem tudtam befejezni, 15 km-nél feladtam, mert nem ettem eleget előtte. Előtte napon még futottam egy 10-est, ami rookie mistake, nem is tudom, mit gondoltam.




A költözés előtt még elutaztam egy napra az ingolstadti barátnőmhöz traccsolni.

A hazautazások alkalmával sokat jártunk könyvtárba A.-val, Fehérváron, ahol anya lakik, több telephelye van a Vörösmarty könyvtárnak, így kb. minden nap máshova mentünk. Én olvasgattam a fotelben gyerekirodalmat, ő meg játszott az autókkal. Jó szokása volt pont a könyvtárban bekakilni, ami sokszor tett pontot az ottlétünk végére, szedni kellett a sátorfánkat :) Visszafele Hamburgba repültünk, mert volt jegyem az Angus and Julia Stone koncertre. C. csatlakozott hozzánk a reptéren, várost néztünk, meg ő vigyázott a gyerekre, amíg a koncerten voltam. Mellesleg teljesen más a koncertélmény mióta gyerekem van, nem tudom, hogy függ össze, de kevésbé érint meg az élő zene, pedig korábban rendszeresen sírtam a gyönyörtől. Kár.

Májusban szokott le a kisfiam a ciciről teljesen és robbant be a beszédfejlődése.


 

A második otthoni nyaralásunkon találkoztam a barátnőimmel, strandoltunk is egyet, amit már ezer éve nem csináltam, mármint a strandolást. C. utánunk jött, elmentünk a Balatonra pár napra - teljesen kiakadt azon, hogy a tó körbe van építve és nem lehet csak úgy odasétálni és fürödni benne. Chilében nem lehet partszakaszt kisajátítani, ha egy ház a partra is épült, szabad kijárást kell biztosítani bárkinek, aki pont ott akar megmártózni. Ennél jobban a Balatont lassan tényleg nem lehet körbeépíteni, borzalmas. Itt is találkoztunk egy napra a kisgyerekes barátnőmmel, a férje pedig megjavította a nyaraló falán ütött lyukat, amit mi csináltunk, örökké hálás leszek neki érte. 

Ősszel elugrottak anyához egy hétvégére az unokatesómék Erdélyből, amikor mi megint hazautaztunk, őket az előző terhességem óta nem láttam, megismerkedtek A.-val is. Kaptam tőlük két zsák lánykaruhát. 

Több év után találkoztam a legjobb gimis barátnőmmel, Fehérváron kávéztunk egyet. Jó volt vele is felfrissíteni a kapcsolatot, és szokás szerint 1-2 napig nagyon intenzíven előjöttek az álmaimban a beszélgetésünkkel kapcsolatos benyomások. Nekem nincs sok barátnőm, szociális életem minimális van, ezért borzasztóan örülök, ha valakivel mégis összefutok, és ez az év ilyen szempontból nem volt rossz.


Megjegyzések

  1. creusa2025. január 9. 13:35

    nahát, és még a futás (+ a végzettségünk + a kevés barát) is közös pontunk! nagyon tetszik ez a 3 fordulós setting (és alig várom, hogy tavasszal újra kezdjem a futást, legalábbis ez most a tervem.

    VálaszTörlés
  2. orsi2025. január 9. 17:26

    Meg az időnkénti klímaszorongás :/ Én is nagyon várom, hogy újrakezdhessem a futást a nulláról, nyár vége fele talán már reális lesz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk