Ott vagyunk már?
Ahogy látom, mások is a januárral küzdenek, bár szerintem február az év segglyuka.
Az elmúlt pár hét eszembe juttatta, milyen volt első alkalommal kisgyerekes szülőként egyfolytában az időnyomással küzdeni. Folyamatosan újratervezni a baba aktuális szükségletéhez igazítva mindent, a legelemibb élettani funkcióimat is beleértve, de azt is, hogy annyira jólesne írásban rendszerezni a gondolataim, de nincs rá idő.
Rendszerezni azért is kellene, mert hiába történik nettó kevés dolog az életemben, a gondolataim attól még cikáznak. Nagyon magányosnak is érzem magam, csak a férjemmel és anyával beszélek meg dolgokat, hiányzik a barátnőm, bár vele most kezdjük felvenni újra a fonalat.
Vagy az van, hogy szelektív a memóriám, és nem emlékszem sok dologra az előző post partum időszakból, vagy tényleg annyira fáradt voltam (az voltam amúgy, nyilván), hogy kvázi félálomban éltem át az első hónapokat, de most van egy csomó aha élményem, hogy tényleg, ez is, meg az is úgy volt anno, csak tökre elfelejtettem. De most nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy úgy érzem magam, mint a disznó a jégen, csak a jég itt a mindennapi feladatokkal való küzdelem. C.-nak annyi kérése volt, hogy mire hazaér a melóból esténként az ágyak legyenek bevetve, mert a vetetlen ágy rendetlenség érzetét kelti benne. Erre figyelek is, hiába fetrengünk egész nap az ágyon, M.-et is leginkább a franciaágyunkban szoptatom és altatom, elrendezem többször. Na de a lakás többi része attól még káosz, bár kisebb-nagyobb sikerrel összerántom a konyhát, ahol szintén pillanatok alatt háborús állapotok alakulnak ki. Amikor jön a hétvége belül mindig kicsit fellélegzek, hogy na most majd utolérjük magunkat, de ez már egy gyerekkel is utopisztikus elképzelés volt.
C.-nak egész januárban valami cikket kellett összeraknia, rendszeresen túlórázott, és a végső hajrában, azaz mára összeszedett valami iszonyú rapidan rosszabbodó megfázást, influenzát vagy koronát, nem tudom. Délután ötkor letette a tollat, ágynak dőlt, én meg három embert próbáltam kiszolgálni. Egész jól lehoztuk a gyerekekkel az estét, pedig M. ma RSV elleni oltást is kapott, és attól tartottam, hogy belázasodik, de inkább csak többet aludt, mint általában, szigorúan a hordozóban. Holnap délelőtt veszek koronatesztet, gyógyszert, remélem, C. kiíratja magát betegszabira, és nem kínlódik a munkával, bár ahogy ma este kinézett, nem gondolom, hogy munkaképes állapotban van. Szorítok, hogy minket ne fertőzzön meg. Ma este egy eladó lakást néztünk volna meg, de muszáj volt lemondani.
Ragasztottam washi tape-pel parkolókat a gyerekszoba padlójára, A. most ezzel nagyon elfoglalja magát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése