kinyitott a kávéház

 Fejben minden nap összegyűjtöttem egy-két dolgot, amiről tudnék írni, de esténként már semmi húzásom nem volt blogolni. Későn fekszünk, általában éjfél után, későn is kelünk, 8-9 között, ami persze ad egy gellert A. déli alvásának. Ma például 20 perces kínlódás után fel is adtam, hogy elaltassam. Meghitt volt pedig, M. a karomban, a jobbommal a fiamat simogattam, ő meg a kezét szokás szerint a muffintopomon nyugtatta, C. olvasott az ágy másik sarkában. Végül egyedül a férjem aludt, meg a kislány, A. magán kívül volt az örömtől, hogy kihagyhatja az alvást, cserébe remélem legkésőbb 7-ig beszédül az ágyba. Éjjelente egyébként keveset kelünk, szorongok is rajta, hogy kevés a hajnali tejtermelés kereslet híján. Meg kell kérdeznem a védőnőt ma este. M. mondjuk gyarapszik, és ez a legfontosabb, csak a jóval gyakoribb kelésekhez vagyok szokva, mi az, hogy hagynak aludni egyben három órát? Nekem semmi nem jó. Ébreszteni nincs szívem, meg van, hogy nem is hagyja magát. Még mindig csak halv...

Az elmúlt 9 napot egy buborékban töltöttem, ahol C. és anya vigyáztak rám, vitték a Kisnyuszit sétálni, rohangáltak nekem vízért szoptatás közben, és minden másért, amit épp megkívántam, gondoskodtak róla, hogy délelőttönként tudjak visszapótolni az éjjel kimaradt alvásból. Soha rosszabb gyermekágyat! Ma éjjel viszont anya hazautazik, elképesztő, milyen hamar eltelt ez a két hét vele. Vérzik a szívem, hogy itt hagy minket, A. biztosan megérzi a hiányát, azt, hogy bármikor volt játszótársa. C. még három hétig lesz velünk itthon, aztán ő is visszamegy dolgozni. Hogy utána hogyan zsonglőrködöm két gyerekkel, köztük egy dackorszakossal, nem tudom, hagyom magam meglepni.  M. várható módon nagyon cuki, legszívesebben egész nap a karomban tartanám, közben lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem töltök elég időt a nagyobb gyerekemmel. Ez gondolom most már ilyen lesz. Elméletben tudom, hogy kell jól csinálni, tagja voltam a Bojti Andrea-féle Magabiztos szülők klubjának hónapokig, de a gyakorl...

Néhány órával azután, hogy megtaláltam azt a tetves igazolást elkezdődtek a fájásaim, amik este 11-re rendszereződtek. Így ment ez két órán keresztül, szorgosan átlélegeztem a kontrakciókat, hallgattam a vajúdós playlistemet, közben véglegesítettem a kórházi csomagom, megbontottam a szülésre bekészített nasicsomagot, és elküldtem C.-t még pihenni, mert ő az elmúlt napokban folyamatosan 12 órázott, hulla fáradt volt. Elképesztőnek tűnt, hogy tényleg beindulhat a szülés csupán attól, hogy lekerült rólam a stressz a papírral, de korán örültem, mert éjjel 1-re ritkultak a fájások, magzatvíz még sehol sem volt, és miután annyit olvastam arról, milyen fontos meghitt, kellemes környezetben vajúdni és szülni, úgy döntöttem, addig maradok otthon, amíg biztosan nem érzem, hogy most már spurizni kell a kórházba. Másnap délutánig jöttek-mentek a kontrakciók újabb rendszereződés nélkül, annyi újdonság volt, hogy éjjel valamikor megrepedt a magzatburok egy pici helyen, időnként szivárgott egy kis ma...

Pánikra semmi ok, megtaláltam a papírt! Először az igazolás igazolását, de ez csak indirekt bizonyítéka annak, amit munkanélküli hivatal kért, végül az igazolás is meglett. Ha hallottatok valami távoli robajlást ma délután, az a szívemről legördülő kő volt.  Tegnap elmentünk a termálfürdőbe. A-val oda jártunk ősszel úszásórákra, de most inkább a pezsgőfürdős medencékben áztunk. Amíg anya átvette a Kisnyuszit, addig úsztam egyet a kinti részen is, nagyon hangulatos volt a vízből felszálló pára, nem fáztam. Csak két órás belépőt váltottam, de A.-nak ez is túl hosszú programnak bizonyult, a végét eléhezte, túl is ingerlődött és elfáradt, negyed órán keresztül magán kívül üvöltött az öltözőben, mert nem engedtem meztelenül szaladgálni. Kicsit leizzadtam a végére, de sikerült higgadtnak maradnom és neki megnyugodnia, itthon meg rendesen vacsorázott. Holnap szeretném elvinni anyát egy hangulatos cukrászdába, ahol pár hónapja ettem egy olyan baszk sajttortát, amire azóta is nosztalgiával ...

Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...

Tegnap, azaz már ma fél kettőkor sikerült lámpát oltani, és nem is azért, mert anya nem sokkal 11 előtt érkezett, hanem mert megint a molyon szórakoztam, könyveket válogattam és véglegesítettem a decemberi olvasnivalók listáját.  Reggel volt nagyon öröm, amikor anya megjelent a reggeliző Kisnyuszi mellett. Hozott neki pár Bogyó és Babóca könyvet az otthoni gyűjteményből, karácsonyi Kisvakondos sztorit és egy Pitypang és Lilit. Szuper, hogy megint frissült az itthoni könyvállomány, mert az ezerszer olvasottakat már kicsit untam. Ők most ketten össze vannak ragadva, én és C. nem is kellünk különösebben, A. fürdik az osztatlan nagyanyai figyelemben. Anya vett B & B szaloncukrot is, de átverés, mert csak a dobozon jelenik meg a két fő figura, a szaloncukrok csomagolása sima sárga. Este még feltöltöttem az adventi naptárat reménykedve abban, hogy bár A. elérhető magasságában van az alsó két sor, nem kezdi kitúrni az ablakok tartalmát. Egyelőre ezzel nincs is hiba, viszont voltam oly...