4. vasárnap

 Fejben minden nap összegyűjtöttem egy-két dolgot, amiről tudnék írni, de esténként már semmi húzásom nem volt blogolni. Későn fekszünk, általában éjfél után, későn is kelünk, 8-9 között, ami persze ad egy gellert A. déli alvásának. Ma például 20 perces kínlódás után fel is adtam, hogy elaltassam. Meghitt volt pedig, M. a karomban, a jobbommal a fiamat simogattam, ő meg a kezét szokás szerint a muffintopomon nyugtatta, C. olvasott az ágy másik sarkában. Végül egyedül a férjem aludt, meg a kislány, A. magán kívül volt az örömtől, hogy kihagyhatja az alvást, cserébe remélem legkésőbb 7-ig beszédül az ágyba. Éjjelente egyébként keveset kelünk, szorongok is rajta, hogy kevés a hajnali tejtermelés kereslet híján. Meg kell kérdeznem a védőnőt ma este. M. mondjuk gyarapszik, és ez a legfontosabb, csak a jóval gyakoribb kelésekhez vagyok szokva, mi az, hogy hagynak aludni egyben három órát? Nekem semmi nem jó. Ébreszteni nincs szívem, meg van, hogy nem is hagyja magát.

Még mindig csak halvány elképzelésem van, hogy mit szeretnék karácsonyra sütni-főzni, a lazacon és egy desszerten kívül más ötletem nincs, pedig legkésőbb holnap délelőttig le kell adnom a beszerzendők listáját. 

Jóval kiegyensúlyozottabb vagyok összességében, mint A.-val voltam, csak néhányszor volt hormonoktól megtámogatott sírásom, legutóbb azon, hogy C. valamit jogosan kritizált velem kapcsolatban. Szegény nem is értette, mire a nagy kiborulás. Mióta hazajöttünk a kórházból nagyrészt pizsamában létezem, és ez nagyon zavar, de az még jobban zavarna, ha a plusz 14 kilómon feszülne a nadrág, megőrülök az érzéstől, ha nem kényelmes egy nadrág. Laza melegítőm nincs, csak rengeteg futós nadrágom, de azokban kötözött sonka lennék, fel sem jönnek rám, haha. Karácsony után ráugrom a mérlegre (minek sokkoljam magam, ha sanszos, hogy a következő napokban még szedek magamra...), és visszafogom az eszetlen édességzabálást, meg bevezetek egy diszkrét kalóriamegvonást, mert tényleg disznó módon elhíztam.  

A súlyomtól és az alkalmankénti sírástól eltekintve boldog vagyok, ezt meg is fogalmaztam C.-nak, nagyon élvezem a kisbabás időszakot, annyival könnyebb, mint a kisfiamnál volt. Sokat bújok vele, magamra kötöm, hagyom sokáig komfortcicizni. Próbálok A.-val is egyedül játszani, de sokszor lóg rajtam a baba.