Elvesztettem az időérzékem

-

Az elmúlt 9 napot egy buborékban töltöttem, ahol C. és anya vigyáztak rám, vitték a Kisnyuszit sétálni, rohangáltak nekem vízért szoptatás közben, és minden másért, amit épp megkívántam, gondoskodtak róla, hogy délelőttönként tudjak visszapótolni az éjjel kimaradt alvásból. Soha rosszabb gyermekágyat! Ma éjjel viszont anya hazautazik, elképesztő, milyen hamar eltelt ez a két hét vele. Vérzik a szívem, hogy itt hagy minket, A. biztosan megérzi a hiányát, azt, hogy bármikor volt játszótársa. C. még három hétig lesz velünk itthon, aztán ő is visszamegy dolgozni. Hogy utána hogyan zsonglőrködöm két gyerekkel, köztük egy dackorszakossal, nem tudom, hagyom magam meglepni. 

M. várható módon nagyon cuki, legszívesebben egész nap a karomban tartanám, közben lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem töltök elég időt a nagyobb gyerekemmel. Ez gondolom most már ilyen lesz. Elméletben tudom, hogy kell jól csinálni, tagja voltam a Bojti Andrea-féle Magabiztos szülők klubjának hónapokig, de a gyakorlat az más. Na de M-ről: sokkal nyugodtabb baba, mint A. volt, kevesebbet sír, elalszik zajban és a szoptatásra is hamar ráérzett. A.-val hat hétig nyűglődtünk és tanultuk egymást, mire elhagyhattam a folyamatos fejést és napi egyszeri tápszerezést,  M. pedig egy hét után már elég magabiztosan cuppan rám, éjjel is tudok fekve szoptatni, ami nagy könnyebbség. Ehhez mondjuk kellett a magammal hozott gyakorlat, és az sem árt, hogy a védőnő amúgy laktációs tanácsadó is. Meg kellett szoknom, hogy M. finoman jelez, ha szeretne valamit, nem hangos sírással, de komolyan, tök udvariasan nyünnyög és ad ki magából rajzfilmfigura hangokat, ezekre kell ugrani. C. is ilyen csendes baba volt elmondása szerint. Még találgatjuk, hogy milyen vonásai lesznek, de sanszos, hogy C. anyai ága erősen jelen van a fenotípusában megjelenésében, ez anyósom apja révén a Chilében őshonos mapuche indiánokat is jelenti. C. felmenői között vannak skótok, spanyolok és németek is, én csak némi székely vérrel járulok hozzá a mixhez.

Ami még szuper, hogy mivel nem szigorúan három órás intervallumokban élem az életem, mint anno (szoptatás-fejés-üvegből etetés-altatás végtelenítve), és több a segítségem, jóval kipihentebb is vagyok, ami kell ahhoz, hogy ne őrüljek meg. 

Más: kijött a kedvenc éves olvasós kihívásom, amit egy booktuber jelentet meg buzzword címmel decemberben, én pedig adaptáltam a molyra - minden hónapban adott kifejezéssel a címben (konkrét szóval vagy egy témára asszociálva) kell olvasni, januárban pl. hazugság-igazság a téma. Annyira szeretek könyveket keresgélni hozzá, a januári olvasmányom ez alapján Yalom Terápiás hazugságok c. könyve lesz, de a többi 11 könyv is elég jónak tűnik, amiket első körben kiválogattam.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk