Szuper lenne így kacagva venni a kanyarokat, amiket az élet hozott, ehelyett arccal szántom fel a betont. Tetemes alváshiányt halmoztam fel különböző okokból az elmúlt két hétben, a túlélésre játszom minden nap, nincs időm olvasni, és úgy kb. semmire, mert ha lenne is, a fáradtságtól debil vagyok. Kezdenem kell valamit a szorongásommal. 

A következő négy nap is be van táblázva, mert hülye vagyok, és gyártom magamnak a programokat, pedig annyira jó lett volna szusszanni, kicsit utolérni magam. Majd máskor. 

Nota bene: ne jelentkezzek most egy darabig futóversenyekre, a május elejire meg aztán semmiképp, mert ezer más dolgom van.