Nem szeretem a szaranyázást, mert szerintem egy csomó dologra rámondják, amire én csak vállat vonok, vagy felesleges önócsárlásnak érzem, titokban talán azzal a vággyal, hogy az ember rácáfoljon a szaranyázó nőre. Á, nem is vagy te olyan rossz, mással is előfordul. Közben meg azt gondolom, mindenki attól érezze magát rosszul, amitől akarja, ki vagyok én, hogy diktáljam. Szívesen.
Na de ma, amikor Mimi épp háton feküdt, és fölé hajoltam, észrevettem, hogy kibújt az egyik őrlőfoga. Mindezt úgy, hogy amúgy hét metszőfoga van kint, a nyolcadikat várom már hosszú ideje, de csak nem akar kinőni. Erre sunyiban nem is egy, hanem két őrlőt növesztett bal oldalon fent és lent is - merthogy később a teljesség kedvéért végigtapogattam az ínyét, és találtam még egyet.
És én ettől tényleg szaranyának éreztem magam, mert 1. milyen anya az, aki nem veszi észre, mitől agonizál a gyermeke, az őrlőnövekedések híresen fájdalmasak. 2. és ez talán rosszabb: volt, hogy este az alvásából 10 percenként rémült, fájdalmas sírással kelt, amit én nurofennel orvosoltam. Anélkül, hogy tudtam volna, mire adom. Biztos átsuhant az agyamon a fogzás, de jelét továbbra se láttam, a nurofen után pedig nyugisan végigaludta az éjszakát, tehát segített. Felelőtlen vagyok? Dentinoxot is használok időnként, de nem sokat ér.
Időnként persze fel-felsír éjjel, de hát ezekre van az együttalvás, cicin többé-kevésbé hamar alszik tovább. Az utóbbi időben meg amúgy sem a fájdalommal való küzdés ugrik be az éjjeleinkről, hanem hogy vagy a köhögés miatt aludtunk darabosan, vagy mert fejlődési ugrásban van, és éjjel felül, játszik, tapogat, dumál.
Hát majd jobban fogok figyelni az ínyére ezentúl.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése