Elfogadtam, hogy a munkába állásig kis túlzással egy marék gyógyszerrel megyek aludni, és még így is kínlódom, aztán ha már látom, hogy nem esznek osztályos orvosokat reggelire a kórházban, oldódik a szorongásom, és lejövök a gyogyóról. Annyira elviszi a fókuszt a közelgő napoktól rettegés, hogy elfelejtek enni, inni, fogytam is, amit nem lehet csak az edzések számlájára írni. 

A futóversenyről akartam sokat írni, elemeztem fejben végig, de végül csak röviden: havas esőben futottam, volt, hogy lejtőről lefele zúzva majdnem felkiáltottam, hogy de kurva jó ez, de olyan is volt az utolsó pár km-en, hogy imádkoztam, hogy ne jöjjön még több emelkedő, persze jött. Magányos futás volt nagyrészt, csak egy ideig jött mellettem egy pasi, de aztán őt lehagytam. Sokszor nem voltam biztos benne, hogy jó irányba futok, időnként segített a hóban hagyott lábnyoma az előttem haladóknak, mint az elhagyott kenyérmorzsákat, követtem. A 29 indulóból hátulról hatodikként végeztem, és még így is iszonyú büszke vagyok magamra, mert 19,6 km-en 415 m-nyi emelkedőt ilyen 5:57-es szuper termpóval még sosem teljesítettem. Szerénységre tanított ez a futás, az biztos, és arra, hogya küllem nem biztos, hogy bármit is elárul a futó teljesítményéről. Azért kíváncsi lennék, mennyivel lennék gyorsabb, ha összejönne a rendes 7 óra éjszakai alvás, és nem felejtenék el verseny előtt eleget enni. Még jó, hogy eggyel több gélt vittem, az utolsó 5 km így is kishalál volt, apraxiás ujjakkal, ólommá beállt felsőtesttel. Az hajtott egyébként, hogy a kb. két órás menetidő után alig maradt időm elérni a visszafele induló villamost, lekésni meg nem akartam, mert legközelebb egy órával később volt a következő, és féltem, hogy otthon kitör az armageddon. Miminek ez volt a leghosszabb nélkülem töltött ideje, szerencsére nagyjából jól bírta, és a melleim sem teltek túl. Elfelejtettem cseresapkát vinni, így vizes fejjel ültem egy órát a villin, kék körmökkel és szájjal értem haza. Még várom, hogy beteg leszek-e. 

Hívtak viszont mind a két városi futóklubba, hát mi ez, ha nem lehetőség a szociális életem fellendítésére? Még meglátom, be tudom-e valamelyiket illeszteni a munka utánra. 

Regeltem az április 11-én tartandó következő 19 km-es versenyre a környéken, amin picivel kevesebb lesz az emelkedő, Andó is részt vesz a Bambini-futáson.  

                                         ez meg az utolsó alfajor volt a dobozból, amit J. hozott nekem