Nem mintha megszámoltam volna a végtelen napokat, amíg apósom itt lesz, hanem a program mutatta, amikor kötöttem neki biztosítást. Életem második leghosszabb 8 hónapja lesz, de majd igyekezni fogok nem vég nélkül vekengeni, az senkit nem érdekel.
Múlt szombaton startolt a babaúszás, amire nem tudtunk elmenni Mimi betegsége miatt, de ma már részt vettünk. Előtte Andó hosszan kampányolt, hogy ő is jöhessen, de nem volt, aki kísérje, én meg sajnos nem tudok osztódni, pedig néha jól jönne. Anya már elment addigra, a férjem lázasan pakolt, ma megy apósért a reptérre, holnap reggel hatkor pedig útra kel Madridba. Talán jövő héten leszünk annyian jelen, hogy családi programot alakíthatunk az úszásból. Miminek nagyon tetszett a dolog, lelkesen ugatott a gumikacsáknak, amiket meg kellett szereznie a vízben. Borzasztó egyébként, hogy megint az összevisszaevés a zsigeri reakcióm az előttem álló, férj nélküli napokra, ez már visszatérő mintázat. Pedig lesz segítségem J. személyében, ezért utazza át a fél világot.
Arra értem haza, hogy a dpd nem tudott kiszállítani egy csomagot, ami rém érdekes, mert egy másikat meg átadott, nem is értem, nem ugyanabban az autóban szállították? Sikertelen kézbesítésként hivatkoztak rá, gondolom későn vették észre, hogy maradt csomagunk a kocsiban vagy erre sem jöttek egy másikkal. Újabb feladatot tettek a listámra, hétfőn telefonálhatok, hogy mégis melyik pickup ponton hagyták, remélem, a város másik végén.
Andó meg slam poetryt nyom nekem a testvéréről, nagyon cuki. Demonstrálta a húgának az egyik állatos könyvből, mit mondanak a különböző állatok, de Mimi nem hagyja magát átverni, az egyetemes állatbeszéd a vauvau.
Gyűröm a Katalin utcát, és én alapvetően szeretem és értékelem Szabó Magdát, de ez nagyon zagyva, legalábbis az első harmada, ameddig eljutottam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése