Most már pár napja elfoglaltuk a faházunkat, cabañánkat a hegyekben, ami ezúttal tényleg eleget tett C. magas higiéniai elvárásainak, van szuper internet és rettenetes hideg vízű medence, amiből alig Andót lehet kikönyörögni. Ma elmúlasztotta a 11 óra előtti fürdést, mert apósommal voltak bevásárolni, meg C.-t felvitték a bicikliparkba, és amíg délután végre zöld utat adtam a fürdésnek, negyed óránként kérdezte, hogy mehet-e már fürdeni.

Minden nappal egyre melegebb lett, tegnap este az elviselhetetlenség határát súrolta az emeleti szobákban a megrekedt hőség, és reggelre már nem is hűlt zimankósra a ház, viszont nap közben eléggé lehűlt az idő, remélem, esni fog, hogy kicsit felüdüljön a levegő. 

A terepviszonyokból adódóan nagy a por, és a gyerekeim iszonyú szurtosak, sírni tudnék a fekete nadrágülepek láttán, nem is jönnek ki a foltok sima mosással, át kell rajtuk menni folttisztító szappannal. Jó, több is veszett már Mohácsnál, maximum néhány ruha a kukába végzi, mire hazamegyünk. 

Tegnap délelőtt elmentem egy rövid futásra, nagyon csalóka a terep, mert végig enyhén emelkedett, megint csak visszefele derült ki, hogy alábecsültem az emelkedő szögét. Sajnos csak az utolsó 400 méteren értem be a fák közé egy túraútvonalra, addig a hév napon futottam, onnantól meg még erősebben emelkedett a talaj, szuper volt (nem). Fotóztam két lihegés között liliomokat, legközelebb meg tovább szeretnék jutni 400 méternél. 

Láttam pici gyíkokat, csomó sárga mellénykés madárkát, egy bóbitás egyszer berepült a nyitott ablakon a nappaliba. A telken akad még egy fűthető fadézsa, amiből a férjem kimeregette a zöldes gusztustalan vizet, terv szerint át akarta párszor öblíteni, hogy fürödhessünk benne, de abbamaradt a kivitelezés, kár. 

Ma reggel párszor elberregett felettünk elég alacsonyan egy carabineros helikopter, ami a militarizált rendőri szervezettől van, ettől kicsit belémállt a gyomorgörcs. Mióta itt vagyunk nem szól a háttérben a tv, amit amúgy is utálok, próbálnám óvni a gyerekeket a képernyőtől, és így nem látom a milliomodik interjút Maduro kapcsán. 

Olvasok egy nagyon izgi sci-fit, a Xenót Brandon Hackett-től. Csodálkozva láttam, hogy álnéven alkotó magyar szerző, így már akkor értem, miért kaphatott Zsoldos Péter-díjat.   

Megjegyzések

  1. “Láttam pici gyíkokat, csomó sárga mellénykés madárkát, egy bóbitás egyszer berepült a nyitott ablakon a nappaliba.”
    Ez a mondat tiszta Márquez. Nem olvastam túl sok latin—amerikai irodalmat, csak 1-2 regényt (kár, érdemes lenne többet), de ahogy olvaslak, teljesen érzem azt a hangulatot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De cuki vagy, Márqueztől szerintem fényévekre vagyok. Én is csak párat olvastam, chileit még pont egyet sem.

      Törlés

Megjegyzés küldése