Nagyon gyorsan telik a hónap, elfolyik az ujjaim között az idő. Írtam egy havi teendőlistát (én meg a listáim, tudom), valahol a radiátoron porosodik azóta is, nem sűrűn vettem elő, nemhogy pipálgassak róla.
De sorolok cuki dolgokat is, ne csak panaszkodni járjak ide:
Mióta hagyom Mimit maszatolni a püréivel, kikapni a kezemből a kanalat, hogy ő tegye a szájába és hajítsa el mindent beterítve maga körül kajamolekulákkal, azóta nagyobb kedvvel eszik. Továbbra sem lelkes a haltól, néha a húst is kiköpdösi, meg általában sokat kell körtével, barackkal etetni, különben hosszú napokra székrekedése lesz. Tegnap meg akartam mérni fürdés után, de képtelenség volt, annyira ficergett.
Végre tett pár bizonytalan lépést négykézláb, de még mielőtt erre vetemedett volna már javában húzta fel magát függőlegesbe. Ebből nagy esések lesznek, ahogy látom, de engedem neki a szabad mozgást szabad esést, ahogy Andónál is Ónodi Ági tanácsai nyomán.
Jó ideje gagyog nagyon aranyosan, két hete elkezdett mammázni, ha kimentem a szobából, C. bizonygatta, hogy engem hív, de ez nem maradt sokáig az én megnevezésem, ha az is volt, mert most már mindenre mammát mond (micsoda alliteráció), ami nem tetszik neki vagy a figyelmünket szeretné.
Megolvasztja a szívünk a mosolya, tök sokat vigyorog a kis tejbetök, felderül az arca, ha meglátja valamelyik családtagját, ezzel nem tudunk betelni.
Sütöttem mostanában két egészen jó tortát, az egyik málnás-mascarponés volt, a másik áfonyás, a hét vége felé meg egy citromos-mákos pitét tervezek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése