helló, július!

-


 Számolom a napokat a hazaútig, bár még elég sok teendőm van addig. Alakul az adóbevallás, eddig csak én dolgoztam vele, C.-nak más nyűgje volt. Felviszem azokat a tételeket, amiket egyedül is tudok, hogy C.-val csak át kelljen futnunk, cserébe ő pakolja el a felrobbant konyhát most már hetek óta. 

Nemrég vettünk robot porszívót, nagyon vicces, ahogy egyik szobából a másikba szédeleg, de azt kell mondanom, hogy nem csak az a szuper, hogy elég alaposan felporszívóz és felmos, hanem hogy mi is tudatosabbak vagyunk az ezernyi földre dobált limlomot illetően, így összességében segít redukálni a cuccokat. 

Andó megint anyás korszakában van, rendre elhajtja C.-t maga mellől, máskor meg semmi baja nincs vele, sőt, jókat kirándulnak, amíg némi alvást igyekszem pótolni. Mimi pedig éjjel is gyakorolja a forgást és kúszást, ettől nem szoktam annyira boldog lenni. Nagyon rákapcsolt a gügyögésre is, C. néha határozottan kihallja, amint azt mondja, hogy aitta, ami az alli esta (itt van) összevonva, ahogy Chilében ejtik.

Futottam már háromszor, és ugyan érzem a szeméremcsontom utána, úgyhogy valószínű még korai ez a fajta terhelés, anniyra feltölt, bele akarok vágni a rendszeres edzésbe. Júni végével amúgy is lejárt az utolsó gyerünkanyukámos tornaprogramom, amit már csak fél szívvel csinálgattam, itt az ideje másra fókuszálni. Kitűztem, hogy júliusban összegyűjtök 50 km-t futással, hasraütésszerű ez a szám, sanszos, hogy befürdök vele, főleg, hogy Fehérváron tuti csak az esti altatás után tudok elmenni futni, de motivál a kilometer-gyűjtögetés.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Mindig eldöntöm, hogy

-
 most már tényleg írok, csak úgy, a magam kedvére, a gondolataim rendszerezésére, aztán meggondolom magam, mert attól félek, hogy modoros lesz. Rég volt, hogy igényes szöveget kellett írni osztályozásra, és hiába olvasok sokat, azt hiszem, nekem már csak ilyen modoros stílusom van. Közeleg a blogvember, és talán sikerülhet napi egy szösszenetet összehozni, érdekes lenne később visszaolvasni, hogy teltek a szülés előtti hetek.  Most egyébként azért kapartam elő ezt az üres felületet, mert le akartam írni, ahogy hirtelen felindulásból összeállítottam néhány dalból egy playlistet, amire szeretnék majd vajúdni - ha már a hypnobirthinges könyvben is írnak erről, mint opcióról -, és a kisszéken kuporogva a fürdőben elkezdtem közben sírni, mert máris jöttek a képzettársítások. Persze simán lehet, hogy az akut helyzetben majd a fenébe kívánom az egész playlistet és fájdalomcsillapítót követelek.
További információk