wow
A tegnapi napra egy csomó időben egymást fedő programajánlatunk jött össze. Eredetileg meghívásunk volt a védőnőm házavatójára, ahova kocsi hiányában esélytelen volt kimennünk. Aztán tegnap volt esedékes a kétévente megrendezésre kerülő utcabál, ahova az ovi vezetője beiratkozáskor meghívott (azóta kaptunk fizikai meghívót a rendezőktől), meg a héten külön emlékeztető e-mailt is küldött, az utóiratban megjegyezve, hogy ha lehet, vigyük el magunkkal a kitöltött felvételi papírokat, amikkel április óta nem voltam képes foglalkozni. Bejelentkeztek C. rokonai szombatra és vasárnapra, és gondolatban félig Budapesten voltam a szerveződő Pride-on.
Közben a héten voltak az utolsó játszókörös és tornaórás programjaink, én már nagyon megkönnyebbültem, hogy jön a nyári szünet és nem kell többet mennünk. Mimi szerdára virradóra belázasodott, és mivel semmi egyéb tünete nem volt, a három napos lázra gondoltam. Igazam lett, a láza elmúltával a negyedik napon megjelentek a kiütések az egész testén. Szegénynek olyan lila karikák vannak a szeme körül, hogy egy elvonón levő morfinistának becsületére válna, a hozzátáplálást meg elfelejthettem a napokban, de legalább a kedvét nagyjából visszanyerte mostanra. A rokonok végül nem maradtak egész hétvégére, csak szombaton voltak nálunk pár órát. Elmentünk egy híresen jó étterembe, ahol a nagybácsi és nagynéni segítettek Andót lefoglalni, míg C. és én ettünk, meg aztán Mimit hordozóban elringattam. A többiek autóval jöttek vissza a lakásba, én hazasétáltam a zöldben, szuper énidő volt a mellkasomon az alvó babával, nem kellett közben Andót hajkurásznom. Volt egy lélekemelő beszélgetésem is C. nagynénjével, egy ponton elhangzott tőle, hogy két ekkorka gyerek mellett az idő 10-20%-a zajlik a megtervezettek szerint, a többi spontán alakul. Ha nem is feltétlenül ilyen kevés, majd igyekszem a számokat fejben tartani, ha megint azon rugóznék, hogy sokfelé szakadok napközben és úgy érzem, hogy nem vagyok produktív. Sokszor segít az újrakeretezésben, ha valaki validálja a szorongásaim.
Mimi most találkozott először a dédnagyijával, megható volt, ahogy a törékeny néni fogja a hurkás lánykámat. Miután este hatkor elmentek még kiballagtam a gyerekekkel az utcafesztiválra, de sajnos az előzetes reményeim, hogy esetleg sikerül valakivel lespanolni nem teljesültek, addigra már nagyon kialakultak a klikkek. Lekéstük a gyereksarkot és már összepakolták a fagyis standot is. De legalább az ovis papírokat ténylegesen az óvodavezető kezébe tudtam nyomni, lássa rajtam a szándékot.
Amikor a többiek elfeküdtek este, akkor jutottam oda, hogy végigpörgettem a teljes instát és threadset Pride témájában, és te jó ég, annyira feldobódtam, hogy elaludni sem tudtam órákig. Iszonyú endorfinlöketet adott látni, hogy mennyire közös ügyének érzi több százezer ember az összefogást. Még ma is vigyorogtam, ha eszembe jutott, megnéztem több interjút, többek közt a Partizánost Karácsony Gergellyel. Remélem hogy ez valami jónak a kezdete, és lassan tényleg _előre_megyünk_,nem_hátra_.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése