lufi

Kezdtem nagyon rosszul viselni, hogy nem haladok a pakolással, a kreatív gondolkodásra fordítható agysejtjeim száma nulla, nemhogy még listákat gyártsak a szükséges dolgokról a hazaútra. A férjem előbányászta a google dokumentumok közül azt, ami alapján Chilébe pakoltunk két éve, erre most is tudok támaszkodni, már csak feleannyira rohangálok ész nélkül a lakásban a cuccok után. Na de amit írni akartam: az "Andó on board" listán szerepelt többek közt a lufi. Néztem hülyén a férjemre, hogy mi tényleg lufit vittünk fel a gépre neki? Hát persze, így ő, nem emlékszel, hogy volt egy lufis korszaka, amikor nagyon jól elszórakozott vele, harapdálta, eldobálta (minden koszt benyelt róla), mi meg kiaknáztuk az érdeklődését félve attól, hogy másképp végigordítja az utat? Tökre nem emlékeztem erre már, arról ugrott csak be, hogy valóban volt egy ilyen issue, hogy a lufi minden koszban meghempergett. Mi mindent elfelejtek a babakorukból, milyen kár! Bár sok nehézség is a múlt ködébe veszett, ami talán nem baj, különben nem mertem volna második gyerekre vágyni.