Szerintem nekem arra van szükségem, hogy valaki külsős megerősítse, hogy tényleg ennyire nehéz mindent egyensúlyozva gyereket nevelve háztartást rendezve menedzselni az egészet, amit életnek nevezünk. Segítene az inkompetencia érzésével. Hogy tök oké, hogy minden hétvégét alig várok, hogy kicsit utolérjük magunkat, vasárnap este mégis azon kapjam magam, hogy lelkiismeret-furdalásom van egy csomó el nem intézett teendő miatt, és mert a férjemnek érzésem szerint többet kellett volna segíteni, mármint én neki, hogy ne este nyolckor üljön le német házit írni.
Vannak különösen nehéz napok, az utóbbi párban annyi taknyot szívtam ki (bocs) babaorrokból, hogy csodálom, hogy a gyerek még nem üvölt, ha meglátja a kezemben az orrsziporszit. Mégis biztos lehetne valamivel jobban csinálni ezt az egészet. Nem tudom. Mindig eldöntöm, hogy jövő héttől tényleg nekidurálom magam, de elaprózódik az időm. Lehet az alvásról kéne leszokni vagy komolyan venni a teendők súlyozását. Az abcd módszert a pszichó tanította, tök hasznos lenne, de nem tartom magam hozzá.
én ezt szivesen (es szomoru szivvel, mert aterzem a nehezsegeiteket, es magam is osztozom bennuk) megerositem (egyuttal szamtalan kutatas van arrol, h a nuklearis csaladmodell mennyire nem jo😔). illetve: gender-temaban nagyon nagy nev egykori egyetemi tanarom is azt mondta, amikor utaltam neki a nehezsegeinkre, hogy lehetetlen megtalalni az egyensulyt csalad, munka, egyeni ambiciok teren RENGETEG segitseg es jo sok penz nelkul. az o fianak 3 unokaja van, a tanarnom es a ferje hetente tobb delutanra atvallaljak oket (irigylesre melto gyerekkor, mert mindket nagyszulo egeszen kiveteles, nagytudasu, nyitott, nagy empatiaju ember, en annyit kaptam toluk az egyetemen, hogy minden nap gondolok rajuk, pedig 2001-ben vegeztem)
VálaszTörlésKöszönöm, néha tényleg csak egy külsős validálás kell, hogy ne érezzem magam kudarcnak ❤️
Törlés