Szent Márton napja

-

Ezzel a hagyománnyal Németországban ismerkedtem meg véletlenül, amikor egy korábbi lakóhelyemen novemberben lámpásokkal vonultak az ovisok minden évben. Legkésőbb, gondolom, akkor is megismertem volna, amikor a gyerekem intézménybe kerül. Így viszont, hogy idén én is fabrikáltam lámpást, vettem bele pici égősort, hazahoztunk egy botot, amire felaggattam a kreálmányt, nagyon vártam, hogy A.-nak mennyire lesz élmény a sötétben lámpással mászkálni. Sehogy, mert nem volt kedve elővenni, sőt kifejezetten tiltakozott, amikor próbaképp fel akartam kapcsolni a játszón. Talán majd jövőre, az égősort meg majd beviszem a szüléshez hangulatteremtéshez, haha. 

Váltottam egy világosabb árnyalatú hennára, abban a reményben, hogy ez végre egyenletesen fogja be a hajam, és a hajvégek nem maradnak jóval sötétebbek, a fehér hajak meg világító vörösek. Így a natúr mosás után egész jónak tűnik, de majd napfénynél derül ki, meg ha kivártam a 24 órát a samponos mosással. 

Másfél hete húzok egy esedékes beszélgetést apámmal, sejtve, hogy nem fog ez sem jobban elsülni, mint bármelyik az utóbbi időben, és hát így is lett. Fájdalmas látni még ennyi év után is, mennyire nem illettek össze anyával, és ezt nulla belátással kezelték mind a ketten, évekig kínlódva a maguk teremtette pokolban egy felsőbb jót szolgálva. Felsőbb jó=együtt a család, a gyerekeknek ne kelljen nulláról indulnia. Ez a generáció még a pszichoterápiához is teljesen másképp állt, mint az utánuk következők, és én elhiszem, hogy nem volt nekik könnyű, de emiatt meg nekünk sem. Mindegy, ezen sokat tudnék pörögni, de most a legkevésbé ez hiányzik. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk