Palimadár

Annak érzem magam, holott én csak jó diákként összegyűjtöttem az 5 év alatt kötelező 250 továbbképzési pontot. 252-t, ha! Tényleg úgy képzeltem, hogy áll a szakorvos háta mögött az orvosi kamara rendőrsége, és ha kicsúszik a határidőből, megbüntetik. Én ugyan még benne voltam az előző gyes miatt majdnem egy évvel az öt évben, de úgy voltam vele, hogy jobb lesz a második gyes előtt túllenni a dolgon, gondolva, hogy két gyerek mellől nehezebb magam a cikkezésre rávenni. Így nyár óta összeolvastam magamnak majdnem száz pontot. 

Csak arról nem tudtam, hogyha nincs foglalkoztatva az ember, akkor az időt sem számolja senki, mindegy is, hogy munkanélküliség vagy gyes vagy bármi más miatt. Mindezt a hatodik ember árulta el nekem, aki végre a kompetens munkatársnak bizonyult, előtte össze-vissza irányítgattak. Azzal nyugtatom magam, hogy nem képeztem magam feleslegesen, mert nagyon különböző témakörökben olvastam, bár a cikkek színvonala vagy érdekessége is hullámzó volt. Ijesztő egyébként, hogy mióta 2020-ben kikerültem a klinikumból és a háziorvoslásra váltottam, aztán a gyessel kiesett egy csomó idő, mennyit változott a különböző belgyógyászati betegségek protokollja. Amúgy is tépelődtem a teherbeesésem után egy csomót, hogy merre tovább, nem elégít ki a háziorvoslás sem, ez is átmegy szalagmunkába. Kicsit mission impossible-nek tűnik visszatérni az osztályos munkához és ügyeletekhez, és ebben van egy jó adag PTSD-s szorongás és kishitűség, ami megérne egy újabb pszichis megdolgozást, de vastagon benne van az anyaság, mint új szerep, aminek előtte nem kellett megfelelnem. Legszívesebben csinálnék egy második szakvizsgát a belgyógy mellé, kell az önbecsülésemnek. Nyáron többek közt interjúztam a városi klinika onkológiájára, fel is vettek volna simán részmunkaidővel annyira kell az ember az osztályra, de a 24 órás ügyelet meg nekem nem pálya, arról nem beszélve, hogy terhesen amúgy sem ügyelhettem volna, amit a főnöknek nyilván nem kötöttem az orrára. 

Más kérdés, hogy a három hónapra nyúlt bölcsis beszoktatás, ami az egész feladásával végződött nem tett végül semmilyen munkát lehetővé, közben már a hasam is látszódott. Mindegy, elkanyarodtam. A pályafinomítás marad hát a gyes utánra, egyelőre örülök, ha a baba mellett elő tudom majd néha venni az új onkó összefoglalót, amit azért vettem, hogy kicsit ismerkedjek a szakággal, hogyha mellette döntök, tudjam, mégis mibe fogok. A pontok hajkurászása helyett elolvashattam volna, csak ez fáj egy kicsit, de már mindegy, elengedem a dolgot.