November 27.

-

 Ma a klinikán indítottam, ahova rohannom kellett, hogy elérjem a villamost. Egyrészt a villamos nem jött - annyira megbízhatatlan az itteni tömegközlekedés -, másrészt a szeméremcsontom nagyon nem díjazta a futkosást. Hazafele a villire felszállt két elég alpári magyar nő, amolyan jó maunikásan beszéltek hangosan, nem volt jó érzés előttük utazni. Jól hallgattam is. 

Az UH szerint a most 38+3 hetes magzat mellkasa 33-34. heti fejlettségűnek felel meg, a 15-ös percentilisen áll. Amikor november elején kimérték, még 33 percentilnél volt, ami nem hangzik valami jól. Minden más mérete korának megfelelő, mint megtudtam, a hasi zsírpárnán spórol szegény. A doppler rendben volt, nem tűnt úgy, hogy stresszben van, így abban állapodtunk meg, hogy ha magától nem indul be a szülés december 6-ig, akkor bemegyek szülésindításra. Addig meg figyeljem magam, ha érezném, hogy kevésbé mozog vagy én nem lennék jól, azonnal jelenjek meg. A matracot megvásároló nő egyébként, mint ma este kiderült, szintén szülésznő, kicsit el is beszélgettünk a babáról meg a felmerült nehézségekről, aztán elvitte a cuccot.

Most meg rakott túrós palacsintát sütök, remélem finom lesz, mert mostanában valami rontás lehet rajtam a konyhában. Egy hete szétégettem a vaníliás tallérokat a sütőben, a dinsztelődő hagymába beleszórtam egy marék őröletlen borsot, élmény volt kézzel szedegetni belőle. C. szemöldökcsipesszel segített be. Utána a csirkére szórtam ki a maradék gurulós borsot, arról mondjuk könnyebb volt lecsipegetni. 

Nem értem azokat a bicikliseket, akik biciklivel, ne adj' Isten e-bike-kal szállnak fel a villamosra. Elfáradnak a tekerésben?

Valamelyik nap beugrottam a közeli bioboltba, és fizetésnél a kasszás lány megkért, hogy ugyan már tegyem a kis zöld kukacot, amit maga mellett talált, kint fel egy fára. Felügyeskedte egy darab papírra nekem. Tényleg éli a bioéletmódot, nem csak napi 8 órában :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk