November 21.

Kicsit szomorú vagyok, hogy C. egyik unokatestvére visszaköltözik Ausztráliába. Élt már ott pár évig, aztán beteg lett egy agresszív limfómával, sikeresen kikezelték, utána pedig áttelepült Stuttgartba a német feleségével. Sosem szeretett itt lenni, még jobban szenvedett Németországtól, mint a férjem, pedig ő sem nagy fan. Tudom, hogy ez sokáig volt téma a házasságában, a felesége nem úgy tűnt, mint aki meg akarja hozni az áldozatot, hogy földrészt váltson a férje miatt, de úgy tűnik, végül egyetértésre jutottak. A szívem mélyén még kicsit irigy is vagyok, hogy itt meri hagyni ezt az országot, igaz, nem az ismeretlenért, de mi C.-val, bár ezerszer is felhoztuk az országváltást, nem tudunk dűlőre jutni. Hiányozni fog, szerettem vele beszélgetni, de a világ másik felén biztos jobban kiteljesedik, mint a svábok között és hát sok sikert kívánok kettejüknek.

Sütöttem négy szottyadni készülő banánból banánkenyeret, csak azzal nem számoltam, hogy nincs itthon tojás. Tegnap C. megfőzte az összeset, ma meg kivételesen nem mentem boltba. Sebaj, helyettesítettem lenmagőrleménnyel, de szerintem nem lettek barátok a kókuszliszttel, amivel a finomlisztet szándékoztam kiváltani, ugyanis hiába sütöttem egy óráig, nem sült át a közepe. A kókuszliszt amúgy is más textúrát ad, amit mindig elfelejtek, jobb, ha keverem más póriasabb lisztfajtával. 

Tegnap összeírtam a szülési preferenciáim, és odaadtam C.-nak, hogy ismerkedjen velük, arra az esetre, ha el tud kísérni a szülőszobára. Jövő vasárnapig kellene kibírni, addigra itt lesz anya. Mondjuk vicces, hogy A. ma reggel is úgy üdvözölte a hasam, hogy "szia M., ma ki fogsz bújni!" Nem vagyok babonás, de azért ilyenkor elmormolom magamban, hogy fiam, ne a próféta szóljon belőled. 

Valamelyik nap begyűjtöttük Allah áldását a villamosmegállóban, vicces volt. Vártunk ketten a Kisnyuszival a villire, amikor odajött hozzánk egy muzulmán 50-es pasi útbaigazításért, A. persze kokettálni kezdett vele, vigyorogtak egy sort egymásra, a pasi meg megcirógatta az arcát (ennek pont nem örültem) és Allah áldását kérte rá. Aztán megköszönte a segítségem és elballagott.