November 18.

-

Kicsit nyomott vagyok, az az érzésem, hogy elaprózom az időm és nem haladok a dolgaimmal. Nekem is rém unalmas ezen pörögni, mennyivel egyszerűbb lenne elfogadni, hogy jutok, ameddig jutok azzal a szerencsétlen listámmal, nem áll meg a világ a szülés után sem, nem kell apokalipszist vizionálni. Csak tegnap éjjel is ezzel hecceltem magam, és nem tudtam elaludni, meg elkezdtem random dolgokon pánikolni, például hogy a gyerek nem fog egy rendes óvodába se felvételt nyerni, és majd vihetem a város gettó ovijainak egyikébe. Aztán valahogy lenyugodtam, éjjel háromkor meg jött értem A., hogy aludjak vele, és sírva kerestetett velem valami labdát az ágya alatt, ami nem volt ott.

Ma mentem el utoljára hátizsákkal és gyerekkocsival bevásárolni, elegem van a teherhordó szamár szerepéből. Amit egyébként én osztottam magamra, de nem küldhetem mindenért C.-t boltba. Kicsit túlköltekeztem magam így advent közeledtével, biztos valami felszín alatt lapuló endorfintermelésre irányuló vágyat próbálok kielégíteni a sok vásárlással. 

Olyan hálás vagyok, hogy az esti gyerekfektetést fel tudjuk magunk között osztani C.-val, mert a Kisnyuszi nem csak engem akar. Volt ilyen időszak is. Igaz, a szobáját nem hagyhatom el amíg az apjával pattog a fitballon, de legalább olvashatok e-bookot és csinálhatom párhuzamosan a gátizomtornát.

Idén vettem a tizenplusz éves kindle mellé használtan egy szép állapotú Pocketbookot, eredetileg azért, mert elegem lett abból, hogy a kindle nem enged pdf-et rendesen olvasni, nem nagyítja, nekem meg kifolyik a szemem. A PB is behatárolt ilyen téren, de azért a legtöbb MEK-es vagy balkézről letöltött pdf olvasható. Meg ami game changer, hogy tudok olvasni a PIM DIA-ról online könyveket, most épp a Sziget-kéket Szabó Magdától, a kindle-n megadta magát az internet már rég. Lehet, hogy valamit frissíteni kellett volna valaha?


                         Ezt a képet nyáron lőttem tőlünk nem messze, milyen cuki kis kapszula, nem?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk