November 17.

-

Ez egy jól sikerült nap volt nagyjából elegendő alvással, sok gyerekidővel és listapipálgatással is. Mi a vasárnapi reggelinek megadjuk a módját, lévén a hét során az egyetlen nagyobb közös étkezés, amit biztosan tudunk tartani. C. általában hoz a Kisnyuszival friss péksütiket, zsemléket egy közeli pékségből, én addig gyümölcssalátát készítek, megterítem az asztalt, kipakolok a hűtőből. Ma viszont C.-nak nem volt kedve kimenni a csorgó esőbe, kenyér volt elég itthon, így együtt készülődtünk. Mostanában mindig megszívtuk az avokádóval, mire felvágtuk már kétes barnába hajlott a húsa, de most kivételesen friss zöld maradt, én nagyjából avokádókrémes-sajtos kenyérrel laktam jól, a felturbózott zabkásám nem is tudtam befejezni. A Kisnyuszi közben felsorakoztatott tíz autót az asztal szélén, azokkal szórakoztatta magát, miután befejezte a gyümölcssalátáját. Reggeli közben a szokásos feszengést sem éreztem, hogy lassan menni kéne, haladni a betervezett dolgainkkal, csak élveztem a lassú kajálást, mondtam is C.-nak, hogy annyira idilli most minden, hogy törvényszerű, hogy egy ponton elromoljon a nap. Nem így lett, bár amikor kinyomtattam a nyugdíjas papírokat, kicsit idegbe jöttem, de el tudtam engedni azzal, hogy jövő héten el fogom intézni, mert muszáj lesz, nem kell a maradék vasárnapot elcseszni. 

A délutáni alvás után a fiúk elmentek biciklizni, én addig befejeztem egy továbbképzős cikket az eszméletlenség differenciáldiagnózisáról (három pontot ért, már csak 8-ra vagyok a céltól) és kivasaltam a maradék babaruhákat. Még arra is maradt időm, hogy méret szerint bekészítsem őket és összerakjam a szülős táskám. 

Este megint 45 perces műsor volt az altatás, 10-kor még tornáztam egy utolsót a gyerünkanyukámékkal. Tépelődtem, hogy megvegyem-e még egy hónapra a programot, de már alig van három hét a kiírt szülésig, és másra kell az idő. Hiányérzetem van, de majd visszatérek a szülés utáni regeneráló tornával, addig meg A. mozgásban tart.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk