Kedves naplóm!

Nem mondom, hogy nincs élet blogolás nélkül, de néha hiányzik kiírni gondolatokat és eseményeket magamból. Viszont időm és főleg energiám nincs szabatos fogalmazásokra, így megpróbálok karcolatszerűen írogatni, annyit, amennyi a nyúlfarknyi énidőmbe nap végén belefér. 

Például elmondom, hogy egész áprilisban egy, azaz egy könyvet olvastam. Igaz, hogy az egy nagyon hosszú cli-fi volt, Schätzingtől a Raj, de jóval többet terveztem eredetileg, buktam több kihívást, többek közt a sajátom is. Belekezdtem két másik könyvbe, de esélyem sem sem volt velük haladni. Ma este két hónap után újra elővettem a befektetésekről szóló könyvem, amit több, mint két éve vettem. Aztán elolvastam még hónap végén májusba átnyúlóan A negyedik majmot angolul, teljesen beteg a sztori, az Undoctored Adam Kaytől meg olyan so-so élmény volt. Ted Chianggal viszont nagyon egymásra találtunk, már néhány novellája után azt éreztem, hogy sokat akarok még tőle olvasni. 

 

A következő epizódokban beszámolok arról, hogy nem szeretem az ortopédiai vizsgálatokat kivitelezni, hogy tegezem a főnököm és a főorvosaim, és hogy életem leggyorsabb félmaratonját futottam nemrég versenyen, mégis úgy jöttem el onnan, hogy elégedetlen voltam.