kinyitott a kávéház

a videóinterjú előtt kezdj el vaddul kattintgatni, megnyitni a Loupe-s demo youtube videóját, blogposztot gyártani, bármit, csak ne az interjúra készülni.  Nagyjából már felkészültem mondjuk, monologizáltam a konyhában magamnak németül, kiírtam a kérdéseim, meg a főbb szempontokat.    Ideges vagyok, pedig hányszor interjúztam már életemben, te jó ég.  Hétfőn elvileg egy másik helyen interjúzok -fizikailag is ott kell lennem, úgyhogy még azon is szoronghatok, hogy C. hogy fogja Mimit elaltatni, majd Andót összeszedni az oviból.  Közben meg a leginkább vágyott helyről nem jeleztek még vissza, nyaff.  

Gondolom a következő 12 óra alatt kiderül, hogy az akut izomfájdalmat, hidegrázást, levertséget a tejcsatorna-elzáródás* vagy egy rövid időn belül behúzott 3. megfázás okozza.  * mintha pacemakerem lenne, fájdalmasan vicces

 én: Nyuszi, ha mész a boltba, mindenképp vegyél ecetet, már csak fél üveg van. (ecettel takarítunk) C.: Biztos? A múltkor, amikor benéztem a mosogató alá, legalább 5 üveget számoltam össze.  én: Nem, biztos, hogy elfogytak, már régóta nem vettél.  C. benéz, öt flakont talál.    Ugyanez az ember simán nem veszi észre a hűtőben a hetek óta halódó zöldségeket, és ugyanazt találom a három hetes magyarországi nyaralásról visszatérve, amit itt hagytam neki. 

Követem Vanessa Lapointe-ot instán, mert nagyon szeretem a gyerekneveléssel kapcsolatos reeljeit, szakemberként hitelesnek tűnik és még vicces is. A minap láttam tőle egy kisvideót, amiben arról beszél, hogy a babáknak másodpercenként 700 új idegi szinapszis* képződik az agyukban, és ennek a szédületes tempóban fejlődő agynak mennyire elementáris az anyai koreguláció kiborulások esetén, ami egész későbbi életükre kihat, megtanítva az érzelmi szabályozást nekik. Nekem, mint sokaknak a korosztályomból (és a felmenő generációknak) nem igazán tanították az érzelmi szabályozást, nyilván erre is a gyereknevelés kapcsán döbbentem rá. Így most igyekszem behozni a lemaradást. Megvettem a fent említett nőtől a Sérülésmentes gyereknevelést e-bookban (szóljon, ha valakinek kell, átküldöm, khm, tudom, ilyet nem szabad), és az utóbbi napokban lazább és kedvesebb vagyok Andóval, mert már tényleg marcangolt a bűntudat minden este lefekvéskor, amiért nincs türelmem a raplijaihoz. A probléma gyökere, ho...

Nagyon gyorsan telik a hónap, elfolyik az ujjaim között az idő. Írtam egy havi teendőlistát (én meg a listáim, tudom), valahol a radiátoron porosodik azóta is, nem sűrűn vettem elő, nemhogy pipálgassak róla.  De sorolok cuki dolgokat is, ne csak panaszkodni járjak ide: Mióta hagyom Mimit maszatolni a püréivel, kikapni a kezemből a kanalat, hogy ő tegye a szájába  és hajítsa el mindent beterítve maga körül kajamolekulákkal , azóta nagyobb kedvvel eszik. Továbbra sem lelkes a haltól, néha a húst is kiköpdösi, meg általában sokat kell körtével, barackkal etetni, különben hosszú napokra székrekedése lesz. Tegnap meg akartam mérni fürdés után, de képtelenség volt, annyira ficergett.  Végre tett pár bizonytalan lépést négykézláb, de még mielőtt erre vetemedett volna már javában húzta fel magát függőlegesbe. Ebből nagy esések lesznek, ahogy látom, de engedem neki a szabad mozgást  szabad esést,  ahogy Andónál is Ónodi Ági tanácsai nyomán.  Jó ideje gagyog nagyon a...

Ezt az estét, mint ahogy az előzőket is, beleértve az elmúlt két hétvéget arra szántam eredetileg, hogy  akkor most már tényleg nekiesek  az önéletrajzomnak, de megint elnapoltam a dolgot. Be kell látnom, hogy bár iszonyúan irritál, hogy nem foglalkozom vele, az élethelyzetem nem ideális hozzá, mert rengeteget éjszakázom, muszáj Mimi délelőtti alvása alatt nekem is lepihennem, hogy használható legyek a nap maradék részében, meg valami nem is olyan mélyen bennem nagyon nem akar a rideg valósággal foglalkozni. Kilépni a babázós korszakból, feladni a számolatlan mindennapokat. Azért lassan  tényleg, de igazán  nekikezdek a CV-m pofozgatásának, meg megnézem, hogy a három hete kiírt állásokból mennyi van még online.  És akkor az elmúlt hetek történéseiből: Megünnepeltük a 7. házassági évfordulónkat augusztus végén, aznap sikerült elég csúnyán összeveszni C.-val, én már a házasság végét vizionáltam. Nagyon bele tudom magam élni nehézségek esetén a legrosszabb verzióba...

 Andónak még jóval azelőtt, hogy elnevezte magát Andónak, volt egy korszaka, amikor szándékosan rosszul ejtette ki a neveket, vicceskedett, és tetszett neki a reakciónk. Így lettem én Ojdi, anya Lutita (Julika), magát meg Pátonnak (Márton a második keresztneve) hívta következetesen. El is feledkeztünk róla, míg tegnap C.-nak spontán eszébe jutott. Most, hogy Mimi is sokat kommunikál babanyelven, végtelen mamama, papapa és társaival szórakoztat, olyan jó volt erre az apróságra emlékezni. Most meg Zsíroskának hív engem, ez vajon honnan jött?