-

Nagyon örülök és büszke vagyok magamra, hogy sikerült összehozni az 50 km-t. Az utolsó 6,7 km-es etapot nem volt időm szétszedni két futásra, értelme se lett volna, úgyhogy Mimi délelőtti alvása alatt, amíg anya vigyázta az álmát, lekocogtam. Egészen felszabadító volt ledobni a futófelsőt, és csak sportmelltartóban és rövidnadrágban futni a recegő derékhájam ellenére. Ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, most már nem érdekel. Igyekszem magamra úgy tekinteni, mint aki mélyről kapaszkodik vissza sokadjára, olyan nehezítő tényezőkkel, mint darabos éjszakai alvás, két gyerek nevelése, folyamatos fáradtság, és ennek megfelelően értékelni az erőfeszítéseim, türelmesnek lenni magammal, pillanatokra még superwomannek is érzem magam. Muszáj viszont a bemelegítésre és a célzott izomerősítésre jobban ráfeküdnöm, mert újonnan az első 2 km-en fáj az ugróizületem és a bokám, pedig nekem ezekkel soha nem volt semmi bajom. A térdemmel és amíg át nem szoktam a midfootos becsapódásra a csípőmmel igen. Nem tudom, hogy még a relaxin hat-e, a túlsúlyom okozza vagy mi a bánat, de nagyon zavar. Követek pár futóedzőt instán, és lementettem egy csomó célzott edzést alsó- és felsőtestre egyaránt. Azt tanultam tőlük, hogy az edzett izom kevésbé fárad (surprise surprise), márpedig én félmaratoni táv felett minden km-t extra szenvedésnek éltem meg másfél éve, és onnan messze még a 42. Mekkora klisé vagyok, hogy maratonról álmodozom, de majd 40 felett szép lenne lefutni egyszer. 


 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Mindig eldöntöm, hogy

-
 most már tényleg írok, csak úgy, a magam kedvére, a gondolataim rendszerezésére, aztán meggondolom magam, mert attól félek, hogy modoros lesz. Rég volt, hogy igényes szöveget kellett írni osztályozásra, és hiába olvasok sokat, azt hiszem, nekem már csak ilyen modoros stílusom van. Közeleg a blogvember, és talán sikerülhet napi egy szösszenetet összehozni, érdekes lenne később visszaolvasni, hogy teltek a szülés előtti hetek.  Most egyébként azért kapartam elő ezt az üres felületet, mert le akartam írni, ahogy hirtelen felindulásból összeállítottam néhány dalból egy playlistet, amire szeretnék majd vajúdni - ha már a hypnobirthinges könyvben is írnak erről, mint opcióról -, és a kisszéken kuporogva a fürdőben elkezdtem közben sírni, mert máris jöttek a képzettársítások. Persze simán lehet, hogy az akut helyzetben majd a fenébe kívánom az egész playlistet és fájdalomcsillapítót követelek.
További információk